Az Egyesült Államok történetében nyolcszor fordult elő, hogy az elnök nem tudta kitölteni megbízatását: négy közülük merénylet áldozata lett, három természetes halált halt, egy pedig lemondott hivataláról. Ezekről általánosságban elmondható, hogy mind más körülmények között estek meg: más volt a történelmi szituáció, más volt a halál oka, vagy a merénylő indítéka (Richard Nixon lemondása pedig önmagában kivételes eset volt). Egy dolog azonban mégis meglepően sokat összeköt: Robert Todd Lincoln személye, aki közvetlen közelről láthatott a négy gyilkosságból hármat is. Hétfői érdekességként ezúttal róla, Abraham Lincoln legidősebb fiáról, az amerikai történelem egyik legszerencsétlenebb emberéről szeretnék mesélni. 

Robert Lincoln élete aligha lehetett volna érdekesebb: gyerekkorától végignézhette apja lassú politikai felemelkedését, és ahogy az ország kettészakadt, végül pedig polgárháborúban találta magát. Családja jó taníttatásban akarta részesíteni őt, így egyetemi tanulmányait a Harvardon folytatta. Miután itt megszerezte alapszakos diplomáját, csatlakozott csatlakozott az északi hadsereghez a polgárháborús legenda és későbbi elnök, Ulysses S. Grant mellett, és a leírások szerint ott volt Appomattoxnál, mikor a déli hadsereg fegyverletételével véget ért a háború. 

A leírások szerint itt, a hadseregben mesélt el egy pár évvel korábbi történetet egyik katonatársának. A Jersey City-i pályaudvaron történt egyszer, hogy ahogy készült felszállni a vonatra, meglökték, és majdnem beesett a platform, és az éppen induló jármű közé. Ekkor kapta őt el, és mentette meg az életét Edwin Booth, a korszak egyik leghíresebb színésze.

Edwin Booth John Wilkes Booth színész és konföderációs szimpatizáns testvére volt, aki a közismert történet szerint 1865. április 14-én lőtte fejbe Abraham Lincoln elnököt, Robert apját, a Ford Színházban, Washingtonban. A fiú nem volt jelen apja meglövésekor, a merénylet után azonban gyorsan apjához szállították a Fehér Házból, így ott volt annak halálos ágyánál, mikor másnap reggel az elhunyt.

Robert 1881-ben tért vissza az országos politikába, mikor James A. Garfield kinevezte őt háborús miniszternek (a minisztérium ma már nem létezik). 1881. július másodikán az elnök meghívására ott volt Washingtonban a vasútállomáson, mikor végzett Garfielddel Charles Guiteau, egy elmebeteg író (erről az esetről itt írtam korábban röviden). A merénylet másnapján Lincoln azt mondta a New York Times egyik riporterének: “Istenem, hány órát töltöttem én gyászban ebben a városban?”.

Húsz évvel később azonban harmadszor is szemtanúja lehetett Lincoln egy elnöki tragédiának. 1901. szeptember hatodikán ugyanis a volt miniszter (aki ekkor már nem töltött be semmilyen politikai pozíciót) hivatalos volt William McKinley elnök beszédére a Pánamerikai Kiállításra a New York állambeli Buffalo-ba. Lincoln kicsit késett az eseményről, és éppen az elnökhöz tartott, mikor azt kétszer meglőtte egy fiatal anarchista, Leon Czolgosz. McKinley nyolc nappal később belehalt a sérülésbe (és a rossz kezelés okozta elfertőződésbe).

Lincoln (jobbra) Warren G. Harding (középen) elnök és William Howard Taft (balra) volt elnök mellett 1922-ben, a Lincoln-emlékmű átadásán (forrás: Library of Congress)

Robert Todd Lincoln soha többet nem tért vissza aktívan a politikába, és nem is gyakran vett részt politikai eseményeken. Egyszer állítólag egy elnöki meghívóra azt válaszolta: “Nem, nem megyek, és ne is kérjenek, hogy odamenjek, mert az elnöki intézmény működése bizonyos halálos veszélynek van kitéve, akárhányszor jelen vagyok.” (az idézetet nehéz lefordítani, az eredeti így szól: "No, I'm not going, and they'd better not ask me, because there is a certain fatality about presidential functions when I am present." - a szerk.). 1922-ben ennek ellenére jelen volt a Lincoln-emlékmű átadásánál a fővárosban, szerencsére az eseménynek nem volt egyetlen magas rangú halálos áldozata sem. 1926-ban halt meg végül 82 évesen, hatvanegy évvel élte túl apját.

A cikk forrásául John S. Goff Robert Todd Lincoln: A Man In His Own Right és Jared Cohen Accidental Presidents: Eight Men Who Changed America című művei szolgáltak.

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

(Kép forrása: Library of Congress)