Július negyedike az Egyesült Államokban a függetlenségi nyilatkozat ratifikálásának, így a függetlenségnek a napja, az állam legfontosabb nemzeti ünnepe, mely sok tekintetben hasonlít az általunk is megszokottakhoz, de legalább ennyire sajátosan amerikai is (például ezen a napon tartják az ország leghíresebb hotdogevő-bajnokságát). A nap hagyományosan pártoktól és napi politikától független féktelen patriotizmusról szól, így ebben a cikkemben én is egy kicsit szeretnék eltekinteni az aktuális eseményektől (bár a végén ki kell majd térnem rájuk mégis), és beszélni egy kicsit arról, milyen is a függetlenség napja Amerikában. 

“Parádékkal, látványosságokkal, sportokkal, fegyverekkel, csengőkkel és tűzijátékokkal kell megünnepelni [ezt a napot] a kontinens egyik végétől a másikig mostantól mindörökké” - írta John Adams, alapítóatya és későbbi elnök feleségének 1776. július 3-án. Bár itt Adams július másodikára gondol, ami szerinte a függetlenség napja (ezen a napon született meg a függetlenségi nyilatkozat, de csak két nappal később került ratifikációra), leírása egészen precízen bemutatja az ünnepély hangulatát bő kétszáz évvel később is. 

Július negyedike egy átlag amerikai életében

Július negyedike az amerikaiaknak a patriotizmusról és a társaságról szól. A nap 1941 óta fizetett szünnap a szövetségi dolgozók számára, és majdnem mindenhol máshol is, így rengeteg család közösen tölti a napot, hagyományosan kerti grillezéssel, házi tűzijátékozással. Rengeteg városban vannak ilyenkor koncertek (részben könnyűzenei előadók, részben különböző hazafias dalokat előadó katonai zenekarok), felvonulások (ezek közül is kiemelkedik fővárosban, Washington, DC-ben tartott), illetve sajátosan amerikai “reenactmentek”, a függetlenségi háború legfontosabb momentumait bemutató előadások. Az estét pedig hagyományosan sok városban hivatalos tűzijátékkal koronázzák meg, melyek közül általában a legnagyobb a new yorki, Macy’s által szervezett. 

Amint írtam fentebb, a felvonulások közül kiemelkedik a washingtoni. Itt a két órás menet részét képezik a hadsereg különböző egységeinek zenekarai, rendőr- és tűzoltózenekarok. Emellett minden állam küld előadókat, és a legnagyobb amerikai kisebbségek is szerepeltethetik magukat különböző performanszokkal. 

Tajvani amerikaiak egy csapata a 2018-as washingtoni függetlenségnapi felvonuláson

Július negyedike a politikában

A függetlenség napja hagyományosan egy mindennapi politikától izolált nap, amikor mindenki a nemzet történelme és hagyományai előtt tiszteleg, pártállástól függetlenül. Nem ritka, hogy épp ezért az elnökök nem is tartózkodnak a fővárosban ezen a napon, hanem nyaralójukban töltik a napot (a National Park Service oldalán megtalálható összegyűjtve, hol tartózkodtak ilyenkor). A bevándorlási hivatal ekkor tart nagyon sok helyen függetlenségnapi-tematikájú honosítási ceremóniákat, melyeken hagyományosan sokszor az elnökök is részt vesznek, ezeken túlmenően azonban ritkán mutatkoznak ilyenkor hivatalos státuszukban. Legutoljára Harry S. Truman elnök tartott beszédet július negyedikén, 1951-ben, a függetlenség kikiáltásának 175. évfordulóján (a kétszázadik évfordulón Gerald Ford Valley Forge-ot, a függetlenségi háború egyik legfontosabb csatájának helyszínét nyilvánította nemzeti parkká). 

Michelle és Barack Obama a Fehér Házból nézik a tűzijátékot 2010-ben (forrás: obamawhitehouse.archives.gov)

Truman óta egyetlen alkalommal próbált meg a politika beszökni a július negyedikei ünneplésbe, ráadásul egy elég rossz időpontban. 1970 tavaszán az Egyesült Államok a vietnámi háború részeként támadást intézett Kambodzsa ellen is, mellyel még jobban megnövekedett az ország részvétele az egyre népszerűtlenebb konfliktusban. Az elnök, Richard Nixon népszerűségének zuhanását egy grandiózus július negyedikei ünnepéllyel akarták megállítani, mely az Honor America Day nevet kapta. Bár Nixon nem jelent meg személyesen, és a szervezők ígérték, hogy az esemény politikailag semleges lesz, sokan úgy gondolták, tekintettel a légkörre, és az ünnepség előadóira, hogy az háború- és Nixonpárti lesz. Ennek eredménye az lett, hogy nagyon hamar elkezdődtek az összezörrenések a konzervatív nézők, és az esemény ellen tüntető hippik között. A tüntetők háborúellenes dalokba kezdtek, sokan pedig meztelenül a Lincoln-emlékmű (ahol a pódium volt) előtti Tükormedencébe vetették magukat. A felhergelt közönségből többen rátámadtak a hippikre, amely ponton a rendőrség is beavatkozott, és könnygázzal próbálta megfékezni az erőszakot. Az esemény így végeredményben ahelyett, hogy összehozta volna  népet, pont hogy felszínre hozta az abban lévő kiélezett ellentéteket. 

Tüntetők az Honor America Day-en (forrás: Getty)

Donald Trump és a Salute to America

Alighanem nem teljesen függetlenül az esemény kínos eredményétől, Nixon óta egyetlen elnök sem próbált meg hasonló mértékben szerepet vállalni a július negyedikei ünneplésben, a Time szerint pedig egyikőjük sem vett részt Washingtonban eseményen 1987 óta. Ez a széria fog ma lezárulni Donald Trump elnök Salute to America eseményével. Amint arról már a magyar sajtó is hírt adott, az elnök idén beszédet fog intézni a néphez a washingtoni esti koncert előtt, talán kissé baljóslatú módon a Lincoln-emlékműtől. Ezenfelül a Trump-féle ünnepség - mely a Salute to America nevet kapta - részét fogja képezni egy katonai felvonulás is, melynek részeként több tank és egyéb harckocsi, illetve katonai repülő is tiszteletét teszi a fővárosban. A Salute to America alapvetően kétféle kritikát kapott: egyrészt van a dolognak egy gazdasági-logisztikai vonala, másrészt pedig egy szimbolikus természetű is. Nem tudjuk pontosan, mennyibe fog kerülni az esemény, az amerikai sajtó is csak tippelget, annyit tudunk, hogy az ünnepséget Trump eredetileg a tavalyi veteránok napjára tervezte, ekkor azonban elmaradt, költségei ugyanis valahol 10 és 92 millió dollár között lettek volna (ami önmagában egy elég tág tartomány). A logisztikai viták részben abból fakadnak, hogy a washingtoni infrastruktúrát nem tankokra találták ki (ezért végül abban állapodtak meg, a tankok nem fognak részt venni a felvonuláson), részben hogy ehhez le kell zárni a főváros nemzeti repterét, emellett sokan hozzák fel, hogy az elnök és a katonai tábornokok részvétele megdobja a biztonsági költségeket, és a szükséges kapacitás mértékét is (a szokásos rendfenntartók háromszorosára lesz szükség idén).

M1 Abrams tank parkol a Lincoln-emlékmű előtt (forrás: Getty)

A szimbolikus kritika leginkább abból a már emlegetett tényből fakad, hogy a függetlenség napja hagyományosan egy pártfüggetlen esemény. Sokan azt szeretnék, hogy Trump megpróbáljon mai beszédében felülemelkedni a mindennapi konfliktusokon, és attól tartanak, hogy az elnök (aki hajlamos a nemzeti cserkésztalálkozón is arról beszélni, hogy megnyerte Michigant) nem tudja majd ezeket a fennálló hagyományokat tiszteletben tartani. Több újságíróban rossz érzést keltett a katonai parádé képe is, melyhez az ihletet Trump saját bevallása szerint 2017-ben kapott, mikor a francia forradalom évfordulóján vendégül látta őt Emmanuel Macron, és együtt tekintették meg a párizsi katonai parádét. Bár a Washington belvárosában parkoló tankok látványa valóban nem gyakori, nem is példátlan: mind Eisenhower, mind Kennedy beiktatásának része volt egy katonai felvonulás. 

Az idei július negyedike tehát bár szokatlan lesz, egyike elemében sem példátlan. Ma este milliók szeme fog Donald Trumpra szegeződni, azt figyelve, hogy képes lesz-e megőrizni higgadtságát, és a hagyományokhoz méltóan leróni tiszteletét a nemzet hősei és történelme előtt. A tét hasonló, mint 1970-ben: az elnök megkapta a lehetőséget arra, hogy az ország legfontosabb nemzeti ünnepét felhasználja arra, hogy egységet teremtsen (ami még jól is jöhet neki, népszerűsége ugyanis tartósan negyven százalék körül van), vagy megpróbál majd saját bázisának imponálni, remélve, hogy ez nem fog rontani a népszerűségén (elvégre rég nem próbálta elnök, hogy rontana-e egy július negyedikei beszéd a megítélésén).

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

(Kép forrása: Washington Post)