Kapitólium

Amerikai politika blog

Aki mellett nem volt életbiztosítás elnöknek lenni

2019. augusztus 26. 18:34 - sziga96

Robert Todd Lincoln balszerencsés története

robert_todd_lincoln_harris_and_ewing.jpg

Az Egyesült Államok történetében nyolcszor fordult elő, hogy az elnök nem tudta kitölteni megbízatását: négy közülük merénylet áldozata lett, három természetes halált halt, egy pedig lemondott hivataláról. Ezekről általánosságban elmondható, hogy mind más körülmények között estek meg: más volt a történelmi szituáció, más volt a halál oka, vagy a merénylő indítéka (Richard Nixon lemondása pedig önmagában kivételes eset volt). Egy dolog azonban mégis meglepően sokat összeköt: Robert Todd Lincoln személye, aki közvetlen közelről láthatott a négy gyilkosságból hármat is. Hétfői érdekességként ezúttal róla, Abraham Lincoln legidősebb fiáról, az amerikai történelem egyik legszerencsétlenebb emberéről szeretnék mesélni. 

 

Robert Lincoln élete aligha lehetett volna érdekesebb: gyerekkorától végignézhette apja lassú politikai felemelkedését, és ahogy az ország kettészakadt, végül pedig polgárháborúban találta magát. Családja jó taníttatásban akarta részesíteni őt, így egyetemi tanulmányait a Harvardon folytatta. Miután itt megszerezte alapszakos diplomáját, csatlakozott csatlakozott az északi hadsereghez a polgárháborús legenda és későbbi elnök, Ulysses S. Grant mellett, és a leírások szerint ott volt Appomattoxnál, mikor a déli hadsereg fegyverletételével véget ért a háború. 

 

A leírások szerint itt, a hadseregben mesélt el egy pár évvel korábbi történetet egyik katonatársának. A Jersey City-i pályaudvaron történt egyszer, hogy ahogy készült felszállni a vonatra, meglökték, és majdnem beesett a platform, és az éppen induló jármű közé. Ekkor kapta őt el, és mentette meg az életét Edwin Booth, a korszak egyik leghíresebb színésze.

 

Edwin Booth John Wilkes Booth színész és konföderációs szimpatizáns testvére volt, aki a közismert történet szerint 1865. április 14-én lőtte fejbe Abraham Lincoln elnököt, Robert apját, a Ford Színházban, Washingtonban. A fiú nem volt jelen apja meglövésekor, a merénylet után azonban gyorsan apjához szállították a Fehér Házból, így ott volt annak halálos ágyánál, mikor másnap reggel az elhunyt.

 

Robert 1881-ben tért vissza az országos politikába, mikor James A. Garfield kinevezte őt háborús miniszternek (a minisztérium ma már nem létezik). 1881. július másodikán az elnök meghívására ott volt Washingtonban a vasútállomáson, mikor végzett Garfielddel Charles Guiteau, egy elmebeteg író (erről az esetről itt írtam korábban röviden). A merénylet másnapján Lincoln azt mondta a New York Times egyik riporterének: “Istenem, hány órát töltöttem én gyászban ebben a városban?”.

 

Húsz évvel később azonban harmadszor is szemtanúja lehetett Lincoln egy elnöki tragédiának. 1901. szeptember hatodikán ugyanis a volt miniszter (aki ekkor már nem töltött be semmilyen politikai pozíciót) hivatalos volt William McKinley elnök beszédére a Pánamerikai Kiállításra a New York állambeli Buffalo-ba. Lincoln kicsit késett az eseményről, és éppen az elnökhöz tartott, mikor azt kétszer meglőtte egy fiatal anarchista, Leon Czolgosz. McKinley nyolc nappal később belehalt a sérülésbe (és a rossz kezelés okozta elfertőződésbe).

 

lincolnmemorialdedication.jpg

Lincoln (jobbra) Warren G. Harding (középen) elnök és William Howard Taft (balra) volt elnök mellett 1922-ben, a Lincoln-emlékmű átadásán (forrás: Library of Congress)

Robert Todd Lincoln soha többet nem tért vissza aktívan a politikába, és nem is gyakran vett részt politikai eseményeken. Egyszer állítólag egy elnöki meghívóra azt válaszolta: “Nem, nem megyek, és ne is kérjenek, hogy odamenjek, mert az elnöki intézmény működése bizonyos halálos veszélynek van kitéve, akárhányszor jelen vagyok.” (az idézetet nehéz lefordítani, az eredeti így szól: "No, I'm not going, and they'd better not ask me, because there is a certain fatality about presidential functions when I am present." - a szerk.). 1922-ben ennek ellenére jelen volt a Lincoln-emlékmű átadásánál a fővárosban, szerencsére az eseménynek nem volt egyetlen magas rangú halálos áldozata sem. 1926-ban halt meg végül 82 évesen, hatvanegy évvel élte túl apját.

 

A cikk forrásául John S. Goff Robert Todd Lincoln: A Man In His Own Right és Jared Cohen Accidental Presidents: Eight Men Who Changed America című művei szolgáltak.

 

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

 

(Kép forrása: Library of Congress)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kapitoliumblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9415025562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Inner Circle 2019.08.27. 12:45:15

És Kennedy-t egy Lincoln gépkocsiban gyilkolták meg... lehet hogy nem is az apáról nevezték el, hanem a fiáról?

Kelemanus 2019.08.27. 13:26:47

@Inner Circle: na neee... :D
Az ilyenek miatt mondom mindig: a legjobb sztorikat nem kitalálják, hanem megtörténnek!

Bgs 2019.08.27. 15:44:57

"Nem, nem megyek el, és jobb ha nem kérnek rá, mert halálos balsors kísérti az elnöki tevékenységeket, ha én is jelen vagyok."

Konstantin Nemeth 2019.08.28. 07:29:40

"háborús miniszter" -> hadügyminiszter szimplán. Az 1940-es évek második feléig létezett a pozíció.

Lincoln személyi titkára volt McKinley külügyminisztere egy időben (J. M. Hay), és más hasonló személyek is találhatók, akik mindkét (vagy több) adminisztrációban szolgáltak, és hasonlóan értesültek a halálesetekről minden esetben. Hay mégse mondta, hogy majd' minden elnök meghal, akinek a kormányába belép. Mivel a kor még a mainál is erőszakosabb, a titkosszolgálat jóval gyengébb volt, az elnök életének védelme pedig annyira nem foglalkoztatta a törvényhozókat nagyon sokáig, igen sokszor lehetett gyilkosságnak tanúja vagy kortársa az ember. A véletlenek összjátéka...

sziga96 2019.08.28. 09:45:51

@Konstantin Nemeth: Abszolút egyetértek mindennel, amit írtál. Valóban, több ember is szolgált mindhárom elnök alatt (Hay jó példa, igaz, ő egyik merényletnél sem volt jelen), ami nyilván abból is fakad, hogy a három között negyven év sem telt el, ráadásul mindhárom elnök republikánus volt. Az dolog érdekességét az adja, hogy Lincoln kétszer is fizikailag jelen volt/a közvetlen közelében volt az esetnek, a harmadik pedig az apja volt (plusz szerintem érdekes a Booth-szál is). Nyilván nem gondolom, hogy bármiféle átok ült volna rajta, vagy akár lenne ezek között összefüggés.

Abban is igazad van, hogy a korszakban nem nagyon foglalkoztak az elnökök biztonságával (és ők sem nagyon féltették az életüket). Tudtommal pont McKinley halála után kérte fel a kongresszus a titkosszolgálatot az elnök életének védelmére (igaz, ez Roosevelt alatt elég nehézkesen ment, mert ő túl büszke volt ahhoz, hogy elfogadja a védelmet).
süti beállítások módosítása