Minden hétfőn egy érdekességgel jelentkezem az amerikai politika múltjából, jelenéből. Bár a héten nem volt lehetőségem másik cikkel szolgálni, ez most sem maradhat el. Ezen a héten Gregory Watson történetével szeretnék foglalkozni, aki annyira zokon vett egy igazságtalannak vélt érdemjegyet, hogy történelmet írt.
Az amerikaiak idealizált politikaképének egyik alapeleme az, hogy itt az állampolgárok sokkal jobban tudnak hatni a politikára, mint máshol. Ez az álom azonban a mai világ hatalmas politikai gépezeteinek köszönhetően nem igazán teljesül, vegyük csak példaként, hogy százötven éve változatlanul ugyanaz a két párt vezeti az országot. Mégis egyszer-egyszer megesik, hogy az elszánt kisembernek sikerül áttörni a politikai rendszer falait. Egy ilyen volt például a 19 éves Gregory Watson esete a huszonhetedik alkotmánykiegészítéssel.
Az amerikai alkotmány kibővítése egy nagyon bonyolult folyamat, ami óriási konszenzust igényel a közélet minden pártjának, frakciójának részéről. Nem szeretnék hosszan erről az eljárásról írni, de röviden: ehhez a kongresszus mindkét kamarájának kétharmados többsége szükséges, majd az állami törvényhozások háromnegyedében (ez harmincnyolcat jelent jelenleg az ötvenből) is el kell fogadtatni. Nem véletlen, hogy a majdnem tizenkétezer javaslatból összesen huszonhét vált a dokumentum részévé. A maradék többsége deklarált egy határidőt, amíg el kellett volna fogadni, ennek lejártával ezek megszűntek elfogadhatónak lenni. Van azonban pár, ami ilyen dátum hiányában akár évszázadok óta is cirkulál, akár teljesen feledésbe merülve.
Gregory Watson 1982-ben másodéves egyetemista volt a University of Texas Austinon, mikor egyik órájára azt a feladatot kapta, hogy írjon egy beadandót a kormányzat működéséről. Ekkor elkezdett az alkotmánnyal foglalkozni, és saját elbeszélése szerint így talált egy könyvben egy fejezetet a sikertelen alkotmánykiegészítésekről, melyek közül megakadt a szeme egyen, melyet 1789-ben nyújtott még be James Madison, az egyik legjelentősebb alapító atya, és későbbi elnök. A szöveg így hangzik: “Semmilyen törvény, mely módosítja a képviselők és szenátorok javadalmazását, nem léphet életbe, amíg előtte nem kerül sor egy új képviselőválasztásra.” Más szóval:
A törvényhozók nem emelhetik meg saját fizetésüket azonnali hatállyal. Ehhez előbb le kell zajlani egy választásnak, ahol a választók szavazatukkal részben azt is mérlegelik, képviselőjük megérdemli-e azt.
Ez a kiegészítés része lett volna az úgynevezett Bill of Rights-nak, az első alkotmánykiegészítéseknek, melyek részben az alapjogok nevesítését szolgálták, részben pedig pontosították az eredeti szöveget. Ez a javaslat azonban nem kapta meg az elegendő állam támogatását, és idővel feledésbe merült. Mivel azonban a szöveg nem fogalmazott meg határidőt annak elfogadására, így Watson esszéjében úgy érvelt, ha teljesülnek a feltételek, az továbbra is bekerülhet az alkotmányba.
Professzorát azonban nem sikerült meggyőznie ötletével, és a dolgozatra C értékelést kapott, ami egy hármas körüli jegynek felel meg. Miután Watson fellebbezését elutasították, és érdemjegye nem változott, úgy döntött: átviszi az alkotmánymódosítást, és ezzel bevégezteti az ekkor már százhatvan éve elhunyt Madison szándékát.
Elkezdte tehát leveleket írogatni politikusoknak, akiktől azt remélte, felkarolhatják az ügyet. Első áttörését már 1983-ban elérte, mikor Maine állama elfogadta a javaslatot. A folyamat azonban lassú volt: 1992-re ért csak ügye célegyenesbe, mikor már csak három állam hiányzott. Ez év május 7-én a michigani törvényhozóké lett a megtiszteltetés, hogy támogatásokkal a szöveg megugrotta a háromnegyedes határt. 202 évvel, 7 hónappal és 10 nappal beterjesztése után ez az egyszerű passzus az alkotmány részévé vált.
Gregory Watson máig aktívan részt vesz a politikai életben: 1995-ben például ő vezette a kampányt, hogy Mississippi elfogadja a rabszolgaság betiltását előirányzó tizenharmadik kiegészítést. 2017-ben pedig teljessé vált sikere: volt professzora javaslatára az egyetem C-ről A-ra (ötösre) módosította jegyét.
Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.
(Kép forrása: KUT)
