Csütörtök hajnalban került sor a második demokrata vita második felvonására a detroiti Fox Színházban. A tét ugyanaz volt, mint az első estén (melyről itt írtam): mivel a következő, szeptemberi eseményre már magasabb lesz a bejutási küszöb, a kisebb jelölteknek ez volt az utolsó nagy esélyük, hogy egy jó teljesítménnyel eggyel magasabb szintre emeljék a kampányukat. A pálya ma sokkal kevésbé szakadt ketté a tegnapihoz képest, konfrontációból azonban így sem volt hiány.

Míg az első este témája - előre megjósolható módon - a két progresszív éllovas, és a mérsékeltebb mezőny közötti harc volt, itt sokan a Joe Biden és Kamala Harris közötti meccs újrajátszására számítottak, melyben legutóbb a volt alelnök húzta a rövidebbet (erről itt írtam). A mai este két nagy riválisa többször egymásnak is ment, ezúttal azonban legalább ugyanennyi alkalommal próbálták őket sarokba szorítani a kisebb jelöltek. Csakúgy, mint tegnap, egyértelmű győztest ezúttal sem avathatunk.

Egészségügy: a téma, ami nem látszik eltűnni

A júliusi vitához képest a jelöltek ezúttal is láthatóan felkészültebben érkeztek, jobban ismerték a saját terveiket, gyenge pontjaikat, és a többiekből is jobban felkészültek. A CNN moderátorai ezúttal is az egészségügyi reform témájával nyitottak, ami úgy tűnik, a legnagyobb vitatéma lesz a demokraták között. Biden és Harris már rögtön itt egymásnak feszültek. Utóbbi ugyanis a hét elején hozta ki új tervét, nem először változtatva az általa képviselt irányon. Amint azt tegnap is írtam, a témának tervezek egy teljes cikket szentelni a későbbiekben, de röviden: a konfliktus kettejük között abból alakult ki, hogy a Harris-terv lassan mindenkit átterelne a magán egészségbiztosításról az államira, míg a Biden-terv sosem venné el a magán-opciót. Biden programja elsősorban az Obama-féle reform megvédését-visszaállítását tűzi ki célul (ezt ugyanis egy bíróság most könnyen lehet, hogy alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani). Az éllovas itt minden bizonnyal (az este folyamán messze nem utoljára) a mérsékeltebb Obama-szimpatizánsok felé akart nyitni. A vitába többen is beszálltak, egyik elképzelés sem emelkedett ki azonban, és ahogy egyre jobban belelovallták magukat az ügybe, úgy volt egyre látványosabb, hogy miközben egyre hangosabban szidták egymás tervét, valójában csak árnyalatnyi különbségek voltak az elképzelések között. Még a FiveThirtyEight újságírói és kutatói sem mindig értették a különbséget köztük az élő blogjuk tanúsága szerint.

Terítéken az Obama-örökség

Amint arra fentebb is utaltam, tegnap több témával kapcsolatban is szóba kerül Barack Obama elnöksége. Ez újdonság, eddig ugyanis nem sokszor mondták ki a nevét, abból fakadóan, hogy míg egyik oldalról a balra tolódó pártnak az előző kormány néhány döntése ma már túl konzervatív, Obama továbbra is kiemelkedően a legnépszerűbb politikusnak számít a pártban: a demokraták többsége továbbra is a párt egyik legjobb elnökeként tekint rá. Tegnap azonban Biden és Julián Castro, volt városfejlesztési miniszter személyében két volt kabinettag is a színpadon volt, így a téma elkerülhetetlenül előkerült.

Cory Booker (balra) több téma kapcsán is kritizálta Joe Biden (jobbra) korábbi álláspontját (fotó: AP)

Az egészségügy mellett (ahol az obamai álláspont amúgy továbbra is nagyon népszerű a párton belül) a volt elnök neve legtöbbet a bevándorlás kapcsán merült fel, ahol a teljesítményének megítélése sokkal vegyesebb. Az Obama-kormány több mint hárommillió illegális bevándorlót toloncolt ki az országból, ami több, mint ahányat George W. Bush vagy Bill Clinton idejében küldtek vissza, és szöges ellentétben állt a kampányban ígért bevándorlási reform tervével. Biden itt megpróbált távolabb maradni volt felettesétől, amire azonban Cory Booker azzal szúrt vissza, hogy a volt alelnök nem takarózhat Obamával, ha az kényelmes, és zárkózhat el tőle, ha nem. Összetűzésbe került Castroval is, aki jelöltsége egyik legfontosabb ügyének tekinti az illegális határátlépés polgári üggyé tételét (ilyen ügyek esetében ugyanis nem lehet az elkövetőt börtönnel büntetni, vagy tartósan táborokba záratni). Biden az mondta, hogy az illegális határátlépés bűncselekmény, és annak is kell maradnia, amelyre a volt miniszter azt mondta, hogy csak egyikük tanult a múlt leckéjéből. 

Közös értékek

Csakúgy, mint tegnap, ez alkalommal is általános egyetértés volt bizonyos témák kapcsán. Megint kevés vita volt azzal kapcsolatban, hogy az országban továbbra is létezik bizonyos rendszerintű rasszizmus, a mai fehér jelöltek azonban tanultak a tegnapból (amikor a CNN tíz fehér jelölttel akarta megoldatni az etnikai diszkrimináció problémáját), és mind Jay Inslee, mind Kirsten Gillibrand úgy tudtak empatikusnak lenni az üggyel kapcsolatban, hogy közben tudatosították, hogy ők a társadalom kedvezményezett oldalán vannak. Utóbbi szájából még a fehér privilégium (melyről korlátozott mértékben írtak már magyar médiumok is) szó is elhangzott, mint egy kellemetlen tény, amivel szembesíteni kell a többségi társadalmat.

Ugyanígy megint konszenzus volt abban, hogy többet kell tennie az országnak a klímaváltozás megállításáért. Itt voltak kisebb viták (Biden elsősorban a párizsi klímaegyezményhez való újbóli csatlakozást szorgalmazta, amit Booker óvodás-szintű megoldásnak tartott), és volt néhány fura megszólalás (Andrew Yang azt mondta, hogy a klímaváltozás megállíthatatlan, és bár tenni kell ellene, el kell kezdeni magasabban fekvő helyekre költözni), de a jelöltek többsége  (főleg az ügyet a kampánya középpontjába helyező Jay Inslee) könnyedén vette ezt az egyszerű akadályt. 

Összességében: Ki hogy teljesített?

Csakúgy, mint tegnap, ezúttal sem volt kiugróan borzalmas teljesítmény. Minden jelölt beszélhetett a neki fontos ügyekről, így a választóknak alighanem már egy cizelláltabb képük van arról, ki mit képvisel, mint korábban. Jól teljesített Castro és Booker, akik át tudták adni a befogadásról, integrációról szóló üzenetüket, és mindkettejüknek sikerült párszor oda-odaszúrni a többieknek úgy, hogy ez nem hullott vissza rájuk.

Kamala Harris (jobbra) ezúttal is többször próbált Bidenre támadni, ezúttal azonban a volt alelnök magabiztosabban állta a sarat (fotó: Getty)

Jól teljesített Joe Biden is, aki ezúttal felkészültebben érkezett, annak teljes tudatában, hogy egy újabb rossz teljesítmény népszerűségének bezuhanását eredményezhette volna. Harcias volt, és állta a sarat, kevés olyan pillanat volt, amikor nem tudott egy támadást legalábbis kivédeni (azt például továbbra is nehezére esik elismerni, hogy az iraki háború megszavazása a részéről hiba volt). Különösen látványos volt a kontraszt Kamala Harris-szel szemben, aki legutóbbi sikere nyomán abszolút A-listás jelöltté vált, és mint ilyen, sokkal többször kényszerült védekező pozícióba, és sokkal nehezebben is bírta azt. Bár teljesítményével nem volt különösebb probléma, nem is sikerült ezúttal kimagaslót alkotnia.

Nem igazán lehet egyértelmű vesztest megnevezni, azonban valószínűleg a hat kisebb jelölt (gondolva itt de Blasiora, Bennetre, Gillibrandre, Gabbardre, Inslee-re és Yangre) egyike sem örülhet a teljesítményének. Mindnyájuknak volt 1-2 maradandó pillanata, de ez önmagában nem lesz elég ahhoz, hogy szeptemberben is színpadra léphessenek, jelenleg pedig még egyikük sem kvalifikálta magát.

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

(Kép forrása: Getty)