A szesztilalom szűk tizenöt éve az amerikai történelem egyik legtöbbször feldolgozott időszaka. Az átlagos magyar olvasónak is ismerősen hangozhatnak az olyan kifejezések, mint az “üvöltő húszas” évek, vagy az olyan nevek, mint mondjuk Al Capone-é. Az ilyen történeteben rendszeresen kulcsszerep jut egy dolognak: az alkoholfogyasztásnak. Valóban, annak ellenére, hogy elvileg a szeszes italok árusítása tilos volt, mindenki hozzájuthatott, ebben pedig élen jártak a képviselők, akiknek ki sem kellett lépni a irodaépületből, ha megszomjaztak.
Mikor 1919-ben a 18. alkotmánykiegészítés ratifikálásával érvénybe lépett a szesztilalom, a társadalom egy komoly része ujjongva fogadta. A századelőre hatalmas problémává vált az alkoholfogyasztás, melynek egyrészt komoly kárvallotjai voltak a vállalkozások (a férfiak rendszeresen el-elmaradoztak a munkából egy komoly tivornya után), másrészt pedig a választójogot és ezzel együtt politikai hatalmat épp ekkoriban szerző nők, akik az alkoholnak köszönhetően rendszeresen váltak családon belüli erőszak áldozataivá. A szesztilalom kezdetét tehát sokan üdvözölték, többségük azonban hamar realizálta, mit is jelent az valójában, így vált például a képviselői irodaház egyre gyakoribb látogatójával George Cassiday, a “zöldkalapos férfi”.
Szesztilalompárti plakát az első világháború idejéből, szöveg: "Engem támogatnál inkább, vagy az italt?" (forrás: Ohio Historical Society)
Cassiday egy világháborús veterán volt, aki leszerelését követően, hasonlóan sok társához, nem talált magának egyből polgári foglalkozást, így elkezdett szeszcsempészettel foglalkozni. 1920-ban kötötte őt össze egy barátja két képviselővel, így került be a politika legmagasabb köreibe. Cassiday gyorsan hírnevet szerzett magának az államférfiak között, és nem sokkal később saját bevallása szerint már 35-38 liter alkohollal járkált a Kapitóliumba és a tőle nem messze lévő képviselőházi irodaépületbe. Amikor pedig már kezelhetetlenné vált a megrendelések száma, az egyik képviselő intézett Cassiday-nek egy irodát az épületen belül, ahol tárolhatta a rengeteg szeszt, és gyorsabban le is szállíthatta azt. A leírások szerint bár a szoba jól megbújt a pincében, aggodalomra amúgy sem volt oka: állítólag a kongresszus által választott kapitóliumi rendőrség tagjait ugyanúgy érdekelték portékái.
1925-ben aztán Cassiday-t utolérte a törvény keze: a rendőrök elkapták őt egy alkohollal teli aktatáskával, az ügy pedig viszonylag nagy hírverést kapott. Mikor letartóztatták, egy zöld kalapot viselt, így ragadt rá a “zöldkalapos férfi” név. Cassiday-t kitiltották a képviselőház területéről, nem maradt azonban sokáig munka nélkül: szolgáltatásai felkeltették a szenátorok érdeklődését is, és hamarosan a képviselői irodaépülettől nem messze lévő szenátusi irodaépület visszatérő vendége lett. Négy évvel később egy nagyobb rendőri razzia során lefoglaltak nála körülbelül 250 liter szeszesitalt, 1930-ban pedig egy Roger Butts nevű ügynök vezetésével sikerült rajtaütni egy tranzakció során, a bíróság pedig 18 hónap börtönre ítélte. Butts úgy került be a történelemkönyvekbe, mint “a száraz kém” (a korban a szesztilalmat támogatókat “száraznak”, míg az azt ellenzőket “nedvesnek” hívták). Cassiday 1930-ban a börtönből írt öt hatalmas visszhangot kiváltó cikket a Washington Postba, melyben bár nevek nélkül, de részletesen leírta, hogy vált a politikai elit fő szeszcsempészévé. Ezekben többek között azt is leírja, karrierje fénykorában akár a képviselők nyolcvan százalékának is szállíthatott szeszesitalokat.
Cassiday művelete csak a jéghegy csúcsa volt: bizonyos becslések szerint csak a fővárosban háromezer illegálisan működő kocsma üzemelhetett legális üzletek hátuljában, emeletein. 1933-ban zárult le ez a korszak a huszonegyedik alkotmánykiegészítés ratifikálásával. A szesztilalmat általában az amerikai történelem egyik legnagyobb öngóljaként tartják számon, az újabb kutatások szerint azonban mégsem volt teljesen értelmetlen: a számok azt mutatják, hatására tényleg csökkenhetett az alkoholfogyasztás, és csökkenhetett a bűnügyi (legalábbis a gyilkossági) ráta.
Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.
(Kép forrása: Library of Congress)
