Mostantól minden hétfőn egy érdekességgel jelentkezem az amerikai politika, és annak szereplőinek történetéből. Ennek múlt heti, első epizódjában két elnökkel foglalkoztam, akiket gyakorlatilag a véletlen sodort a hivatalba. A mai cikkben pedig a fehér házi sportpályák történetével, létrehozásuk okaival szeretnék röviden foglalkozni.
Az Egyesült Államok elnökének lenni, bármennyire hajlamos őt az aktuális ellenzék láblógatónak nevezni, strapás feladat lehet, ami sokszor egész napokra az íróasztalhoz szegezheti az Ovális Iroda birtokosát. Talán részben épp ezzel indokolható, hogy az elmúlt évszázadban fokozatosan több sportolási lehetőséget is létrehoztak a telek határain belül, némi aktív kikapcsolódásra.
Az első sportlétesítmény a teniszpálya volt, melyet Theodore Roosevelt építtetett 1902-ben. Ez az elsőség illik is a személyiségéhez: Teddy volt az egyik legaktívabb elnöke az Egyesült Államoknak: bár fiatalon sokat betegeskedett, szívproblémái miatt pedig az orvosok eltiltották a megerőltető tevékenységektől, bokszolt, evezett, teniszezett, és állítólag barnaöves dzsúdós is volt (erről nem találtam kellően hivatalos forrást). “Egy állam csak akkor lehet egészséges, ha annak tagjai tiszta, aktív, egészséges életet élnek [...]” - mondta egyik leghíresebb beszédében, melyhez ő is tartotta magát. Az elnök kialakított maga köré egy kisebb társaságot a rezidencia alkalmazottaiból és a fiatalabb kabinettagokból, mely csoport a “teniszkabinet” nevet kapta. A pályát később átköltöztették, és többször átépítették, legutóbb Barack Obama elnöksége alatt.
A "teniszkabinet" búcsúeseménye Roosevelt lelépésekor (forrás: Library of Congress)
A második létesítmény egy beltéri úszómedence volt az épület legfontosabb részében, a nyugati szárnyban (itt található például az Ovális Iroda is). A medencét Franklin Delano Roosevelt elnökségének elején, 1933-ban adták át. FDR gyermekbénulásban szenvedett, melyre a korban egyik egyetlen lehetséges gyógymódnak a forró fürdőt javasolták, így mikor elfoglalta hivatalát, prioritássá vált egy fehér házi medence. Ezt később, Richard Nixon idején beépítették, hogy helyet adjanak a sajtóteremnek, ahogy megnőtt a technikai fejlődéssel az igény a tévés közvetítésekre. Nixon útódjának, Gerald Fordnak a (fél) ciklusa alatt épült egy kültéri medence is, mely mindmáig áll.
Ford bemutatja a sajtónak az új medencét 1975-ben (forrás: Ford Library)
1947-ben egy bowlingpályával is kiegészült az épület, mely eredetileg szintén lépésekre volt az elnök irodájától. Ezt később átköltöztették, a terem pedig az alighanem kicsit fontosabb Situation Roomnak adta át a helyét (itt szokott az elnök a hadsereg legfontosabb személyeinek eligazítást adni, illetve innen követi figyelemmel a hadműveleteket). Később az úszás helyett a jelek szerint inkább a bowlingot preferáló Nixon-házaspár egészítette ki a komplexumot egy új pályával, melyet máig is használnak a ház lakói, vendégei (hogy milyen érzés itt bowlingozni, arról Casey Neistat vlogger csinált anno egy videót).
Harry S. Truman elnök gurít egyet az újonnan átadott bowlingpályán 1947-ben (forrás: Time)
Bár az elmúlt időszakban a golfnak viszonylag pejoratív megítélés jut az elnökök kapcsán (a konzervatív média sokat kritizálta Obamát, hogy túl sok időt tölt golfozással, és hasonló támadások érik Trumpot is a másik oldalról), az Ovális Iroda több korábbi lakója is szenvedélyesen szerette a sportot. Először Dwight Eisenhower csináltatott egy kisebb pályát, közvetlenül irodája mellett, amit aztán Bill Clinton idejében költöztettek át, és növeltek meg 140 négyzetméteresre. Barack Obama idejében egy golfszimulátor is beépítésre került, melyet Donald Trump idén cserélt le, saját zsebéből.
Ezek mellett van még jópár egyéb lehetőség is a telken: Bill Clinton alatt került kiépítésre egy fútópálya, míg Obama átalakította a teniszpályát, hogy az egyben kosárpályaként is funkcionáljon, hogy kettőt említsünk. Bár nem lehet azt mondani, hogy ez az ellátás ne lenne színvonalas, fontos kiemelni, hogy egy praktikus célt is szolgál: a titkosszolgálat számára sokkal könnyebb így garantálni az elnök biztonságát. Clinton például a futópálya ellenére hajlamos volt a Fehér Házon kívül kocogni, ami egy korábbi titkosszolgálati dolgozó memoárja szerint teljes rémálom volt. Az elnökök épp ezért nagyon ritkán szegik meg a biztonsági személyzet szabályait, ami pedig azzal jár, hogy kívánságuk ellenére előfordul, hogy nem hagyják el a Fehér Ház területét. Így pedig talán már érthető is, miért van szükség erre a növekvő méretű sportkomplexumra.
Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.
(Kép forrása: The White House Museum)
