Június 18-án, majdnem napra pontosan négy évvel 2016-os kampánynyitója után, Donald Trump elindította 2020-as újraválasztási kampányát a floridai Orlandóban. Azt már lehetett tudni, hogy az elnök számol egy második ciklussal, ugyanis már beiktatása napján benyújtotta az induláshoz szükséges papírokat, azonban 18-a volt az első hivatalos 2020-as esemény. Ami azonban meglepő volt, hogy a kampánynyitó mennyire kísértetiesen hasonlított a négy évvel ezelőtti pillanatokhoz. Ebben a cikkemben röviden szeretném elemezni, hogy mit láttunk-hallhattunk, és milyen fogadtatást kapott a nap, amikor igazán elindult a verseny a Fehér Házért.

“Győztes csapaton ne változtass” - tartja a mondás. A Trump-kampány pedig pontosan így tett: ugyanazok az ügyek, ugyanazok a fordulatok, ugyanazok az ellenségek tértek vissza, amik a 2016-os év vitathatatlanul legnagyobb meglepetését hozták (oké, talán a második legnagyobbat a Leicester City bajnoki győzelme után). A helyszínválasztás sem volt véletlen: 2016-ban Trump egyik legfontosabb győzelme volt a legnagyobb billegőállam (hogy mi az a billegőállam, arról itt írtam bővebben), Florida megnyerése, melynek ráadásul 2020-ban is nagy szerepe lehet. A témák nagyobb része megmaradt, kiegészült azonban a ciklus első felének sikereivel, így megadta az alaphangot a következő másfél év egyre intenzívebbé váló kampányához.

Régi jelszavak, régi ellenségek

Trump 2020-as első kampányeseménye tele volt ismerős momentumokkal: “Make America Great Again” sapkák és táblák, a szokásos “Lock her up!” (Hillary Clintonra, és az ő email-ügyére célzó) kántálás a közönség részéről, és hasonló ígéretek. Az elnök - ahogy azt a Time is kiemeli - egy kockázatos utat választott: míg az újraválasztásért induló inkumbensek a múltban hagyományosan a középpontba emeltek egy mindkét párt számára fontos témát, Trump továbbra is ugyanazokra a 2016-os fanatikusokra számít, akik akkor a győzelmet jelentették neki. Megerősítette, hogy zajlanak, és folytatódni is fognak a munkálatok a mexikói falon (ez csak egy félig-meddig igaz állítás, a fal helyzetével egy későbbi cikkben fogok foglalkozni), leszámol a washingtoni bürokratákkal, és Amerika számára kedvezőbb kereskedelmi egyezményeket fog kötni a korábbiak helyett, mindenekelőtt Kínával. A Trump szerint 120 ezer fős közönség (a Trump-kritikus Orlando Sentinel hivatalos adatai szerint ez a szám inkább a 20 ezer környékén volt) pedig ugyanolyan lelkesedéssel fogadta, mint korábban: a konzervatív Fox helyszínen készített interjúi alapján a Trump-bázis számára például továbbra is centrális téma a fal kérdése.

Amint arra fentebb utaltam, a beszéd több ponton az elnöktől már megszokott támadó, néhol már-már apokaliptikus hangvételt ütötte meg. Beszélt Robert Mueller “boszorkányüldözéséről” (Muellerről itt írtam bővebben), Clinton emailjeiről, és arról, hogy a radikális demokraták, ha hatalomra kerülnek, elpusztítják az országot. Ez is azt vetíti előre, hogy Trump továbbra is elsősorban a saját bázisának akar tetszeni, győztes koalícióját újjáépíteni. Ez, bár kockázatos stratégia (az elnök győzelme néhány államban kockázatosan kis arányú volt), de logikusan alátámasztható: a kutatások szerint a lakosság mindössze 15 százalékának véleménye változott Trumpról, ami azt jelenti, hogy aki akkor vele volt, az valószínűleg most is vele van, aki akkor nem támogatta, jó eséllyel nem meggyőzhető.

(Kép forrása: AP Photos)

Kevés új téma, sok siker

Bár néha az embernek van olyan érzése, a Trump-féle Fehér Házból csak dráma jön ki (a héten: lemondott az ügyvivő védelmi miniszter családon belüli erőszakért, az elnök egyik bizalmasa vallomást tett a képviselőháznak, az elnök pedig kiküldte a kabinetfőnökét egy intejúról, mert az köhögött), valójában történt néhány vitathatatlanul pozitív fejlemény, elsősorban a gazdaságban. A GDP stabilan növekszik, a munkanélküliség pedig sok szegmensben évtizedes legalacsonyabb szinten van. Ami egy érdekes fejlemény, hogy Trump itt külön kiemelte a nők, és a két legfontosabb kisebbség, az afroamerikaiak és a latinók munkanélküliségét. Ez jelentheti azt, hogy a kampány, tanulva a 2016-os statisztikákból, jobban rájuk fogja kiélezni a kampányt, amihez a munkanélküliség, mint viszonylag univerzális téma, jó alap lehet. Emellett pedig többször hangsúlyozta az átfogó adócsökkentési programját is, melyből bár sok család nem látott sokat, szintén könnyebben elérheti az átlagembert. “It’s the economy, stupid” - szólt 1992-ben a Clinton-kampány híres jelmondata, utalva arra, hogy az emberek számára a legfontosabb kérdés a gazdaság állapota. Trumpék pedig tanultak ebből, és könnyen lehet, hogy ez lesz az elnök 2020-as győztes stratégiája.

Négy nap távlatából: Változott-e valamit a dolgok állása?

Bár hivatalosan Orlando volt a “Trump 2020” első állomása (melynek még nem tudjuk, hogy “Make America Great Again”, vagy “Keep America Great” lesz-e a jelmondata, ez az esemény egy visszatérő témája volt), az elnök az elmúlt években jó pár hasonló eseményt tartott, ami semmiben sem különbözött a mostanitól. Az esemény mindenesetre egy napon belül 25 millió dollár adományt hozott a konyhára, ami sok pénznek tűnik, mert az is (április közepéig összesen nem gyűjtött ennyit egyetlen demokrata sem). Az elnök amúgy egymilliárdot tervez elkölteni 2020-as kampányára, amihez ezúttal megvan mögötte a kampánygépezet is, amint arról hosszan írt a Time Orlando után. Ez kevesebb, mint amit Clinton költött 2016-ban, de másfélszerese, mint amit az elnök (az elnökválasztási kampányok egyik nagyon fontos mércéje az összegyűjtött-elköltött pénzek).

Mindez azonban messze nem jelenti azt, hogy egy másik világra ébredtünk volna június 19-én: az elnöknek sikerült a kampánynyitóval ideig-óráig elhappolnia a rivaldafényt a verseny szempontból sokkal izgalmasabb demokrata-mezőny elől, majd aztán a saját eseményéről vonta el a figyelmet azzal, hogy az utolsó pillanatban állított le egy légicsapást Irán ellen, ami 150 életet követelt volna. Ez pedig egy érdekes elemére mutat rá a Trump-kampánynak: elnökök a történelem során sokszor használták a “Rózsakert-stratégiát”, melynek lényege, hogy az államfő a Fehér Házból kampányol országjárás helyett, kihasználva azt, hogy ő valóban alakítója tud lenni az eseményeknek, míg ellenfelei csak ígérni tudnak. Az iráni eset, és az azt körülvevő káosz is tanulság lehet arra, hogy ez a taktika nem passzol az elnökhöz. Trump sokkal jobban szereti az Orlandóhoz hasonló helyzeteket, így valószínű, hogy az elkövetkezendő másfél évben a Trump-kampány ugyanúgy uralni fogja a címlapokat, mint azt tette 2015-16 során.

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

(Címlapkép forrása: The New York Times)