Hónapok óta fontolgatom ennek a blognak a beindítását, és pontosan ugyanennyi ideje próbálom összeszedni a tökéletes bevezető posztot. Aztán bombaként robbant szerda délután (washingtoni idő szerint reggel), hogy Robert S. Mueller, III kamerák elé fog állni, és minden tervemet felülírta.

Először is azzal lenne érdemes kezdeni, hogy kiről is van szó: Robert Mueller az FBI volt igazgatója, akit 2017 tavaszán nevezett ki az akkori igazságügyminiszter-helyettes, Rod Rosenstein különleges ügyésznek, felderíteni azt, hogy történt-e orosz beavatkozás a 2016-os elnökválasztásba, és ha igen, kik pontosan az elkövetők, és milyen eszközökkel törekedtek befolyásolni a választás menetét. Volt emellett egy második, az elsőből fakadó feladatköre is: miután Donald Trump elnök 2017 májusában menesztette James Comey FBI igazgatót, felmerült annak a kérdése, hogy tehette-e ezt azért, hogy akadályozza az igazságszolgáltatást, célja volt-e, hogy fény derüljön az igazságra. Ennek a momentumnak, illetve a további, az igazságszolgáltatás akadályozásának tettét vélelmező szituációk felderítése is az ő kezébe került.

Az ezt követő, majdnem két évben folyamatosan meghatározta az amerikai közéletet a Mueller-nyomozás, mindez azonban nagyon furcsa módon történt: Mueller a két év alatt egyszer sem állt kamerák elé, vagy tett bármilyen nyilvános nyilatkozatot a nyomozás helyzetéről. Mueller és csapata a publikummal bírósági végzéseken és ítéleteken, valamint egyéb szivárogtatásokon keresztül kommunikált. Idén március 22-én végül Mueller átnyújtotta a végső jelentést főnökeinek, Rosensteinnek és az akkor frissen kinevezett igazságügy-miniszternek, William Barrnak. A jelentés tartalmára részben kitérek lejjebb, részben pedig szándékomban áll egy összefoglalót írni róla a későbbiekben. A jelentés átnyújtását követően megjelentek a törvényhozásban és médiában egymásnak ellentmondó értelmezések, a jelentés ugyanis nem mondta ki tisztán, követett-e el az elnök bűncselekményt (hogy miért nem tette, arra is kitérek lejjebb). Épp ezért sokan arra számítottak, hogy Mueller fogja egyértelműsíteni a nyomozás konklúzióját, Mueller azonban nem állt a nemzet, vagy a kongresszus elé, egészen tegnapig.

Ebből fakadóan mindenkit meglepett, mikor Mueller irodája tegnap reggel bejelentette: a különleges ügyész beszélni fog, nyilatkozata pedig fontos információkat fog tartalmazni. Amit végül mondott, az tartalmilag nem hozott jelentős változást, azonban rávilágított arra, hogy mit gondol kulcspontoknak a jelentéssel kapcsolatban.

A meglehetősen rövid, kilenc perces nyilatkozat alatt többször kiemelte Mueller, hogy nem kíván a 448 oldalas jelentésén túlmutató információkkal szolgálni. Ami szerinte jelentős, és amit ő megoszthat, az megtalálható a szövegben. Ezzel gyakorlatilag elhessegette annak a lehetőségét, hogy részt venne a kongresszus előtt meghallgatáson, amire sokan számítottak.

De akkor mit tudtunk meg?

Mueller végig nagyon óvatosan fogalmazott, főleg az elnököt érintő kérdésekkel kapcsolatban, melynek több nyilvánvaló oka is van: egyrészt nyomozása folyamatos támadás alatt volt a két év alatt az elnök részéről (aki rendszeresen “boszorkányüldözésnek” hívta a nyomozást), így érthetően már erkölcsi okokból sem mondhatott semm meggondolatlant, hisz ezzel alapot adott volna annak a feltételezésnek, hogy elfogult volt a nyomozás. Másrészt Mueller közalkalmazott, aki az Igazságügyi Minisztériumtól kapta megbízatását, így emiatt jogi és erkölcsi kötelessége is volt a lehető legobjektívebbnek lenni.

Ettől függetlenül Mueller nyilatkozata tartalmazott néhány kulcsinformációt. A jelentés első kötete az orosz beavatkozással foglalkozott, melyre most is kitért. Utalt a jelentés konklúziójára, mely szerint az orosz titkosszolgálat valóban szándékosan, különböző eszközökkel próbált beavatkozni a 2016-os elnökválasztásba, mellyel alapvető céljuk volt Hillary Clinton esélyeinek csökkentése. Ez a kijelentés nyilvánvalóan kulcsfontosságú, mert egyértelművé teszi, hogy az oroszok egyoldalúan csak az egyik jelölt esélyeit kívánták rontani.

Emellett Mueller az elnök szerepéről, és az igazságszolgáltatás akadályozásának vádjáról is beszélt. Itt ismét kiemelte azt, amit a jelentés is tartalmaz, mely szerint

Éppen ezért azt mondta, hogy a nyomozást ezen megközelítés szerint is folytatták le: az ő feladatuk a bizonyítékgyűjtés volt, az, hogy ezek hogy kerülnek felhasználásra, lesz-e ezek alapján közjogi következmény, az nem az ő hatáskörük. Ezzel felhetetőleg arra célzott, hogy az elnök esetében a kongresszus feladatköre a közjogi felelősségre vonás (idegen szóval az impeachment).

Ez különösen annak fényében érdekes kijelentés, ami nyomozás második kötetének konklúziója. A második kötet összesen tizenegy olyan momentumot gyűjt össze, ahol fennállhat annak a gyanúja, hogy az elnök akadályozta volna az igazságszolgáltatást. A kötet egyik zárómondata pedig, amelyet Robert Mueller ma is elismételt, a következő:

Nyilvánvalóan ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné, feltételezhetően ez volt Mueller szándéka, sőt, mivel sosem állt szándékukban (nem is állhatott) vádat emelni az elnök ellen, talán ő maga sem jutott sosem végkövetkeztetésre Trump ártatlanságát illetően.

Bár a nyilatkozat ezen része önmagában nem tartalmaz újdonságot, mégis fontos abból a szempontból, hogy Mueller megerősítette ezzel, hogy bizonyíték hiányában nem emeltek vádat az elnök ellen. Ez azért fontos, mert így Mueller elhatárolódik Barr értelmezésétől, aki a jelentés átvétele után a kongresszusnak írt levelében azt írta, hogy a jelentés nem szolgál elégséges bizonyítékkal a vádakkal kapcsolatban (igaz, azt sem állítja érthető okokból, hogy a bizonyíték elégséges lenne).

Érdekes volt még emellett az is, hogy Mueller nem ezzelfejezte be a nyilatkozatát, hanem visszaváltott az orosz kérdésre, és azzal zárta le a gondolatsort, hogy ismét figyelmeztetett mindenkit, hogy valakik szisztematikus módon törekedtek befolyásolni a választás kimenetelét, és ezt minden amerikainak észben kell tartania.

Mik lehetnek a nyilatkozat következményei?

Mueller első (és reményei szerint egyetlen) nyomozással kapcsolatos szereplését látszólag az egész politikai elit figyelemmel követte: az elnök a nyilatkozat után közvetlenül Twitteren nyilvánított véleményt, amiben megerősítette korábbi álláspontját, miszerint a jelentés végeredményben felmenti őt. A nap folyamán többen hasonlóképpen arra hivatkozva, hogy a nyilatkozat valójában nem tartalmazott semmi újat, további bizalmukban erősítették meg az elnököt, mint a dél-karolinai szenátor, Lindsey Graham, akinek, mint a szenátus igazságügyi bizottságának republikánus elnökének, kulcsszerep juthat, amennyiben közelebb kerülünk egy felelősségrevonási-folyamat beindításához (bár azt is fontos kiemelni, azt a képviselőház indítja be, így közvetlenül az ő véleménye nem perdöntő). Emellett ugyanígy bizalmáról garantálta az elnököt például Jim Jordan, a képviselőház felügyeleti bizottságának (House Oversight Committee) kisebbségi korelnöke is.

Míg a nyilatkozat sokak számára Trump ártatlanságát erősítette meg, sokak számára viszont az elnök vélelmezett bűnösségét igazolta. A demokrata elnökjelöltek közül többen is az impeachment beindítása mellett tettek hitet: Cory Booker new jersey-i szenátor és Kirsten Gillibrand new york-i szenátor először foglaltak állást az elnök közjogi felelősségre vonása mellett, sőt Bernie Sanders (aki a jelenlegi közvéleménykutatások alapján a második legnépszerűbb demokrata jelölt) is először mondta azt, hogy ha a képviselőház igazságügyi bizottsága szerint megérett a helyzet a folyamat elindítására, ő is támogatni fogja. Megerősítette ezzel kapcsolatos hitét emellett többek között Kamala Harris kaliforniai szenátor, valamint Pete Buttigieg és Beto O’Rourke is. Fontos kiemelni, hogy néhány republikánus is újra kifejezte bizalma hiányát az elnök felé, akik közül a legfontosabb talán William Weld, volt massachusetts-i kormányzó, Trump 2020-as kihívója (róla és esélyeiről egy későbbi posztban bővebben fogok beszélni).

Egyelőre nehéz látni, hova tart az ügy, és a tegnapi események mennyiben befolyásolták azt. Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke például szerette volna lecsillapítani a kedélyeket, mikor nyilatkozatában nem állt ki egyértelműen a folyamat megkezdése mellett, feltehetőleg azért, mert egy impeachment-eljárás nagyon kockázatos lehet a demokraták következő 2020-as választási esélyeire nézve. Hasonlóan visszafogottan nyilatkozott Joe Biden, volt alelnök és a jelenlegi legesélyesebb jelölt a demokraták 2020-as jelölésére. Bár jelenleg a demokraták birtokolják a többséget a képviselőházban, így elvileg ha összefognának, republikánus támogatás nélkül is elindíthatnák az eljárást, amíg a párton belül olyan kulcsemberek, mint Pelosi óva intenek a helyzet kiélezésétől, nem valószínű, hogy előrelépés fog történni.

Blogposztjaimban feltehetőleg többször fogom kiemelni, hogy a 24 órás, non-stop híradások mindent igyekeznek szenzációként eladni, minden pillanatban azt akarják mondani a nézőnek, hogy előtte elevenedik meg a történelem. Ez a tegnapi Mueller-nyilatkozat esetében sem volt másképp, amelynek beláthatatlan, hogy lesz-e egyáltalán hatása, és ha lesz is, nem lesz könnyen detektálható, hisz a különleges ügyész szavaiban nem tett mást, mint elismételte a jelentés legfontosabb megállapításait. Az azonban könnyen lehet, hogy ez a nyilatkozat ismét a politikai viták centrumába fogja emelni annak a kérdését, hogy az elnök követett-e el bűncselekményt, és a törvényhozást arra fogja kényszeríteni, hogy részben foglaljon állást az ügyben, részben pedig tegyen meg mindent, hogy a következő választások tisztaságát ne lehessen kétségbe vonni.

Robert Mueller teljes nyilatkozata itt elérhető.

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

(Kép forrása: Chicago Tribune)