Szokás szerint minden hétfőn egy érdekességgel jelentkezem az amerikai történelemből. Ezúttal a szemem Thurgood Marshall, az amerikai legfelsőbb bíróság első fekete tagjának eskütételén akadt meg. Jelölésekor a polgárjogi mozgalmak időszaka még messze nem ért véget, így bekerülését a legmagasabb bírói testületbe elég sok kritika érte. Ő és a bíróság azonban kihasználták az alkalmat, hogy az eseményt egy szimbolikus üzenetté alakítsák.

1967-ben járunk, három évvel a polgárjogi törvény, és két évvel a választójogi törvény után, mikor Tom C. Clark (némileg kikényszerített) visszavonulásakor Lyndon Johnson úgy döntött, Thurgood Marshallt jelöli az ő helyére, első feketeként. A jogász ekkorra több pozícióban is képviselte már az Egyesült Államokat, így kellő tapasztalattal rendelkezett, ennek ellenére egy megdöbbentően nagy számú (tizenegy a szavazatot leadó nyolcvanból) szenátor, kivétel nélkül délinek tekinthető államokból, szavazott kinevezése ellen. Az ellenszél ellenére sikerült őt megszavazni, Marshall azonban úgy gondolta, szimbolikus gesztust kell gyakorolnia. Ezért választotta, hogy alkotmányos esküjét Hugo Black bíró előtt tegye le.

Hugo Black legfelsőbb bíró Alabamában született 1886-ban, alig húsz évvel a polgárháború vége után. Bár a háború végeredményeként megszűnt a rabszolgaság, helyét az úgynevezett Jim Crow-éra, a rendszerszintű szegregáció kora vette át délen. Ekkor jött létre a Ku Klux Klán is, mely ezt követően bő fél évszázadon keresztül kisebb-nagyobb mértékben uralta a térséget, így Alabamát is.

Black 1923-ban csatlakozott a Klánhoz a szervezet “fénykorában”, mikor a történészek szerint alsó hangon is kétmillió tagjuk volt. 1925-ben, két évvel később, kilépett azonban a KKK-ből, mikor demokrataként (akik ekkoriban az etnikai kérdésekben a konzervatívabbak voltak) elindult az állam egyik szenátori pozíciójáért. Black a Klánhoz kötődő múltja újra felmerült, mikor a legfelsőbb bíróság tagja lett, ő azonban nem volt hajlandó lemondani, mondván kilépése óta nem került velük kapcsolatba, és nem is állt szándékában. A testület tagjaként pedig több szavazatával egy egyenlőbb Amerika megteremtésére törekedett. 1954-ben például ő is együtt szavazott a többiekkel, mikor a bíróság egyhangúlag kimondta a Brown kontra Board of Education döntésében, hogy az etnikai szegregáció az iskolákban alkotmányellenes. Az ügyet megnyerő felperest, Oliver Brownt, Thurgood Marshall képviselte.

A legfelsőbb bíróság 1971-ben, Black az első sorban balról a második, Marshall a hátsóban balról az első (forrás: Washington Post)

A hagyományokhoz hűen Marshallnak két esküt kellett tennie, melyek egyikét a tesület egyik tagja előtt kellett tennie. Minden valószínűség szerint a déli szenátoroktól érkezett kritikák hatására választotta ennek levezetésére Blacket. Az eset, szimbolikus jelentősége ellenére, a kisebb publicitást kapta a két eskü közül. Ennek ellenére nem lehet alábecsülni a gesztus jelentőségét, mely megadta az alaphangot Marshall karrierjéhez a testületben. A leírások alapján a két bíró között baráti viszony alakult ki, mely megmaradt Black 1971-es visszavonulásáig.

A cikkben található, hivatkozással nem ellátott történelmi tények a Washington Post cikkéből származnak.

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről. 

(Kép forrása: Washington Post)