Kapitólium

Amerikai politika blog

Amerika halkan és lassan eltörli egy kétszáz éves intézményét

2019. június 18. 14:32 - sziga96

Mi az elektori rendszer, miért van, és miért ne legyen?

190612172702-oregon-joins-national-popular-vote-compact-0612-exlarge-169.jpg

Kate Brown aláírja az NPVIC-t (forrás: CNN)

Múlt szerdán Kate Brown, Oregon állam kormányzója, tizenötödikként aláírta a National Popular Vote Interstate Compactet, az egyezséget, mely ha hatályba lép, teljesen megváltoztatja az elnökválasztások működését. Az egyezmény célja a kétszás éve fennálló elektori rendszer újragondolása (tulajdonképpen annak méregfogának kihúzása), mely ügy az elmúlt időszakban amúgy is centrális volt a demokraták gondolkodásában. Minden érv ellenére azonban a kérdés kevéssé mozgatta meg a republikánusok fantáziáját, és ennek megvannak a politikai okai, mint ahogy mindkét álláspont racionális alapja is.

 

Az elektori rendszer egy sajátos, amerikai formája az elnökválasztásnak (igaz, nyomai megtalálhatók más államokban is), melynek lényege, hogy az elnököt az Elektori Kollégium választja, melynek tagjai az államok erre megbízott képviselői. A tagállamok (illetve a főváros, Washington, D.C.) lélekszámuktól függő arányban kapnak elektorokat, melyet a tízévente tartott népszámlálás határoz meg. Jelenleg az ötvenből 48 államban úgynevezett “winner-takes-all” rendszer van: a jelölt, aki a szavazatok többségét kapja az adott államban, megkapja annak összes elektori szavazatát. Ez azonban felvet egy problémát: egy jelölt hiába nyer elsöprő többséggel sok helyen, ha sok másik választást 1-1 szavazattal elveszít. Ekkor ugyan országosan ő szerez több szavazatot, a rendszer aránytalansága miatt azonban az elektori többség hiányában veszít. Ilyenre eddig a történelemben ötször került sor: háromszor még a 19. században, az elmúlt két évtizedben azonban kétszer is megtréfálta a rendszer ugyanazt a pártot, a demokratákat. Mind Al Gore 2000-ben (aki körülbelül 540 ezerrel több szavazatot kapott George W. Bush-nál), mind Hillary Clinton 2016-ban (aki szűk 3 millióval több szavazatot kapott Donald Trumpnál) abban a helyzetben találta magát, hogy a nép többségének akarata ellenére nem költözhetett a Fehér Házba. Az Elektori Kollégium idejétmúltsága már korábban is téma volt bizonyos körökben, ezek hatására pedig országos kérdéssé vált, ahhoz azonban, hogy igazságot tegyünk, meg kell értenünk azt is, hogy honnan jön maga az intézmény.

Az Elektori Kollégium

 

Az Elektori Kollégium megszületése alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik az önkényuralomtól való félelem: az alapító atyák féltek attól, hogy egy zsarnok könnyedén manipulálhatja az embereket egy fiatal demokráciában. Az elektori rendszert ezért egy “puffer-mechanizmusnak” képzelték: azt gondolták, hogy ez a formátum képes arra, hogy normális esetben a népet képviselje, kivételes esetben azonban felül tudja azt írni, ha veszélyeztetve érzi a jogállamiságot (sok állam ugyanis a mai napig engedi, hogy ők a lelkiismeretük szerint szavazzanak). Az alkotmány megszövegezői úgy gondolták, elektorokat választókerületenként fognak választani, ez a rendszer azonban gyorsan kikopott, és ma majdnem mindenhol (Maine és Nebraska kivételével) állami szinten osztják ki az elektorokat. A kiválasztásuk is sokat egyszerűsödött: ma többnyire az államok párttestületei választják ki őket, a választók pedig többnyire nem is tudják, ki a képviselőjük a Kollégiumban. Nem mellesleg az elektorok átlagemberek: az alkotmány külön kiköti, hogy nem lehet olyan személy, aki ezzel egyidőben választott hivatalt bír.

 

Egy másik fő érv az intézmény létrehozása mellett a kisebb lakosságszámú államok felé való gesztus gyakorlása volt. Az egész amerikai rendszer megteremtésének egyik legnehezebb ügye az volt, hogy hogy lehet garantálni egy szövetségi rendszerben, hogy a tagállamok egyszerre bírjanak ugyanakkora (vagy majdnem ugyanakkora) erővel, közben azonban figyelmbe véve, hogy egyes államok sokkal népesebbek másoknál. Ennek az alkuja lett a szenátus és a képviselőház létrehozása is: előbbibe minden állam ugyanannyi tagot delegál (számszerint kettőt-kettőt), míg utóbbiba lélekszámukkal arányosan. Ezt emeli át az elektorok számítása módszere is: minden államnak annyi elektora van, ahány szenátora és képviselője együttvéve (illetve ehhez adódik hozzá a fővárosé, ami mindig annyi, mint a legkisebb államé). Ez alapján jön össze az elektori térkép, amely így nézett ki a 2016-os választások eredményeképp:

 

brgo6.png

A 2016-os elektori térkép (forrás: 270towin.com)



Politikai fegyver-e az elektori rendszer?

 

Az Elektori Kollégiumot kevés változás érte az elmúlt évtizedekben: Alaszka és Hawaii 1948-as csatlakozásával, és a fővárosnak 1964-től adott, lehető legkisebb számú elektorral (Washington, D.C.-nek amúgy nincs sem szenátora, sem szavazásra jogosult képviselője) elérte mostani taglétszámát. Az elmúlt két évtized szokatlan eredményei tehát inkább a társadalmi viszonyoknak tudhatók be, mint az intézményieknek. A demokraták növekvő mértékben a nagyvárosok pártjává váltak, míg a vidéki Amerika erősen eltolódott a republikánusok irányába.

 

screenshot_2019-06-17_at_9_00_28_pm.png

Exit poll a 2016-os választásról: preferált jelölt a választó települése (város-külváros-vidék) szerint (forrás: CNN)

 

Ennek első látásra demokrata szempontból még van egy pozitív oldala is, hiszen ha nem is szereznek meg sok államot (a fenti térképen szemmel láthatóan több a piros), azok nagyobb “zsákmányok”: a négy legnépesebb államból kettő (Kalifornia és New York) megbízhatóan demokrata évtizedek óta. A rendszer kritikusai viszont - némileg joggal - mondják, hogy a rendszer egyenlőtlen, és a kis államoknak kedvez: elsősorban a nem lélekszámtól függő plusz két elektor okozza, hogy a legkevésbé népes Wyomingban harmadannyi emberre jut egy elektor, mint a legnépesebb Kaliforniában. Ez egy olyan konfliktus, amiben nehéz igazságot tenni: az egyik oldal joggal érvel azzal, hogy egy népesebb államban kevesebbet ér egy választópolgár szavazata, míg a másik fél nem alaptalanul mondja azt, hogy a rendszert okkal így hozták létre két évszázaddal ezelőtt. Nyilvánvalóan jelen pillanatban a formula vesztesei, a demokraták képviselik az előbbi, míg a republikánusok az utóbbi álláspontot. Érdemes azonban kiemelni, hogy az erőviszonyok folyamatosan változnak, és ez a tendencia, ahogy Nate Silver elemzőisten a 2016-os választások után írta, meg is fordulhat.

 

Az elektori rendszer kritikusai emellett azonban gyakran kiemelnek egy másik kritikát, ami az amerikai választási rendszer természetéből fakad, ez pedig az, hogy az államok többsége nem kompetitív. Az adott társadalom összetétele, és a pártok lassan változó választói bázisa okozza, hogy egyes részeken garantálható a demokrata siker, míg máshol évtizedes távlatokban látható az óriási republikánus fölény. Minnesota 1976 óta “kék” (vagyis demokrata), 1984-ben például egyetlen államként náluk Walter Mondale nyert, míg Ronald Reagan a többi 49-et besöpörte, míg például a már emlegetett Wyoming 1968 óta “piros” (vagyis republikánus). Ez a rendszer jelen pillanatban nem kifejezetten kedvez egyik pártnak sem, megközelítőleg ugyanannyi elektorral számolhat magabiztosan mindkét fél. Okoz azonban egy másik problémát, ami leginkább az államoknak fáj: a jelölteket nem is érdekli a többségük. A választás ugyanis az úgynevezett “billegőállamokban”, vagy “csatatérállamokban” dől el: azokban, amik nem stabilan az egyik vagy másik oldalra szavaznak. Ezekből a 2016-os választásokkor a Politico 11-et azonosított az összes ötvenből. Ez azt jelenti, hogy olyan államokban, mint Florida vagy Ohio, amik tipikusan ilyen “királycsináló” államok, rendszeresek a kampányesemények, míg mondjuk 2016-ban a három legnépesebb államban (ez Kalifornia, Texas és New York), összesen két eseményt tartott Clinton és Trump.

 

map-2016-campaign-events-v2-2019-04-14.png

Kampányesemények száma 2016-ban, államok szerint (forrás: nationalpopularvote.com)

 

Az Elektori Kollégium jövője

 

A fent említett okokból az intézmény egy folyamatos egyenlőtlenséget hoz az amerikai rendszerbe: vannak politikailag fontosabb államok, és kevésbé fontos államok, valamint vannak fontosabb szavazók, és kevésbé fontos szavazók (egy georgiai demokrata és egy rhode islandi republikánus legfeljebb lelkiismeretességből megy el szavazni, a pártja szinte biztosan veszíteni fog). Ezek azonban nem újkeletű problémák, némely esetben még csak nem is egyediek, a többségi választási rendszerekben (mint például a briteknél) mindig vannak “kevésbé fontos szavazók”. Azt azonban nehéz vitatni, hogy az elektori rendszer bonyolult, és a választót elidegenítő, az intézmény jövőjének kérdése mégis alighanem csak a 2000-es és 2016-os eredmények okán értékelődött fel. Ma a demokrata elnökjelöltek többsége a Kollégium eltörlése mellett áll (többek között Bernie Sanders, Elizabeth Warren és Pete Buttigieg is, többek között róluk is itt írtam bővebben). Jelen pillanatban azonban úgy tűnik, a téma csak egy oldalt érdekel igazán, a republikánusok fantáziáját eddig nem igazán fogta meg. Mindazonáltal ha nagyobb támogatást szerezne a kérdés, akkor is valószínűtlen, hogy a hagyományos értelemben eltörölnék az intézményt: ahhoz ugyanis alkotmánymódosítás kell, ami egy iszonyú nehéz, és hatalmas támogatást igénylő eljárás. A Kollégiumot megszüntetni kívánók így egy alternatív utat kerestek, ez lett a National Popular Vote Interstate Compact, vagyis NPVIC.

 

Az NPVIC lényege, hogy az abban részt vevő államok megegyeznek, hogy elektoraikat az országosan többséget szerző jelöltnek ítélik oda, függetlenül a saját államuk szavazóinak döntésétől. Az egyezmény akkor lépni életbe, ha az azt ratifikálók elektorszáma elérné a megválasztáshoz szükséges többséget, ez ugyanis azt jelentené, hogy a legtöbb szavazatot szerző jelölt automatikusan többséget kapna a Kollégiumban is. Jelenleg az elektorszám körülbelül 73 százalékát jelentő államok álltak be a kezdeményezés mögé (ami amúgy bő tíz éves már, de az elmúlt fél évben négyen is csatlakoztak), így még messze van a cél. Annak eléréséhez pedig könnyen lehet, hogy a demokratáknak szükségük lesz valamennyi republikánus támogatásra, így tehát könnyen lehet, hogy a demokratáknak észérvekre és konszenzuskeresésre lesz szükségük, ha változást akarnak látni.




Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.

 

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kapitoliumblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1914900232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BéLóg 2019.06.19. 11:06:30

A választások lényege igazából mindig is az, hogy egy DÖNTÉSKÉPES hatalom jöjjön létre. A történelem milliószor megmutatta, hogy egy, a "nép akaratát" úgymond jól megmutató rendszer, ahol külön szavazata van a púposoknak, a sántáknak, a vakoknak, a és így tovább, az országot a kormányozhatatlan és irányíthatatlan káoszba taszítja.

Most ugye azt látjuk, hogy mivel a demokraták (liberálisok, baloldaliak) nem tudtak nyerni, AZONNAL a választási rendszer lett hibás, és bár az elmúlt mittudomén nyolcvanvalahány választásból (MINDÖSSZE) ötször alakult ki faramuci helyzet, nyilvánvaló hogy kell egy olyan, ahol a demokraták kábé sosem veszíthetnek.

Ezt mi is jól látjuk idehaza, a kommunisták is így csinálták (egy jelöltre lehet szavazni ami kötelező), de a bolsevista (SZDSZ, MSZP, DK) esetében is tetten érhető, NINCS demokrácia ha nem ők nyernek, valamint az mindenképpen igazságos, ha ŐK akár kisebbségben vannak, de a kormányt mégis ők alakítják.

Hogy mire készülnek, az kivehető. Ahogy a magyar interneten LÁTSZÓLAG milliós (sic!) orbánellenes tábor kb. 1500 fős tudósítói és rendőre erői mellett kettőezernél is kevesebb VALÓDI elégedetlent produkál, vagy hogy a "fogjuk körbe a Parlamentet" tüntetés résztvevői egy közepes KUKÁSKONTÉNERT sem tudtak körbeállni, nos így akarnak az amerikai Demokraták (na meg persze mindenféle balliberális erő) VIRTUÁLIS fölényből tőkét, azaz hatalmat kovácsolni.

Utóirat:
Nyilvánvaló, hogy Trump választási csalással nyerte meg az amerkai elnökválasztást. Csakhogy ez a választási csalás az volt, hogy a hamisításért felelős DEMOKRATA szervező vagy véletlenül, vagy szándékosan TRUMP neve mellé nyomta a hamisított szavazatot. Mindannyian tudjuk mekkora döbbebenetet okozott Trump egyes helyeken való (minimális, de) győzelme. Amiben nem is a győzelem az érdekes, hanem az, hogy SENKI (de senkisem ám!!!) nem támadta meg ezeket. Anno VÉRRE MENŐ újraszámolgatás volt pl. Floridában, itt meg az égvilágon senkit nem érdekelt kideríteni, ez mégis akkor hogyan?

Trump, nyilvánvalóan mivel vesztett volna, de Hilary és stábja sem, hiszen akkor KIDERÜLT volna hogy a csalás (a cél) az ő NAGYARÁNYÚ győzelmének hamis elérése volt.
Holló a hollónak, ugye. De azért a Demokrata stáb informatikai vezetője úgy eltűnt a választások után, mintha nem is lett volna soha...

Most úgy látszik akad egy olyan kiskapu, amin a bolsevista trükköket be lehet kódolni a kivákló amerikai választási rendszerbe...

Csizér Márton 2019.06.19. 11:38:09

Szerintem ha jobban átgondolják, megmaradnak az elektori rendszernél. Nem célszerű azért megváltoztatni a szabályokat, mert az éppen számunkra nem kedvező.
Trump tudta, hogy New Yorkban és Kaliforniában nem fog nyerni, ezért nem kampányolt ott. Viszont ha az lett volna a cél, hogy országosan szerezze meg a legtöbb szavazatot, akkor nyilván ezt a két államot se hagyta volna ki és jó eséllyel el tudott volna vinni annyi egyébként otthon maradó republikánust, hogy országos szinten több szavazatot kapjon, mint Clintonné.
A jelenlegi elektori rendszerben is a nagyobb államoknak nagyobb a súlya (Kalifornia 55 elektor, legkisebb államok 3 elektor), de mivel egy szövetségi államról van szó ezért nem épülhet a rendszer a kisebb lélekszámú államok teljes háttérbe szorítására, ami az elektori rendszer eltörlésével megvalósulna.
Ezzel a logikával hamarosan az is zavarni fogja a "demokratákat", hogy miért küldhet minden állam 2-2 szenátort a kongresszusba.
Tanulság: ne a választási rendszert kritizáld, ha rossz jelöltet választottál.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.06.19. 11:58:14

Magyarul: államszövetségből lassan unitárius állam lesz az USA.

is 2019.06.19. 11:59:10

@BéLóg: "nyilvánvaló hogy kell egy olyan, ahol a demokraták kábé sosem veszíthetnek."

NEM nyilvanvalo. legyszi magyarazd el, ervelessel, indoklassal.

"NINCS demokrácia ha nem ők nyernek, "

De van. Teljesen mas feltetelei vannak a demokracianak, minthogy ki gyoz. A hogyan gyoz es hogyan gyarkorolja a hatalmat a demokracia feltetle, nem az, hogy ki gyoz, te butuska.

is 2019.06.19. 12:06:41

@Csizér Márton: Az lesz itt a megoldas, hogy a kozep pusztasgbeli kokorszaki allam lakossaga felmillio ala megy, aztan nem lesz tobbet allam.

Direkt nem mesz bele a szamokba, csak altalanos frazisokat puffogtatsz. A szamok szintjen rogton kiderulne, hogy teljesen mas a leanyzo fekvese, es a mennyiseg igenis atcsap minosegbe. Egyre tobb pusztasag terulet lesz egyre kevesebb (relativ) lakossaggal, es emiatt egyre nagyobb valasztoi sullyal. A cikkbeli 3:!-es arany 2020 utan akar 4:1-re is felmehet. A vilag nevetsege, hogy a szovetsegi jelolt a lakossag 10%-at ugralja korbe, a 90%-ot meg le se kell szarnia, mert nehogy mar ne legyen legalabb 5 elektora minden porfeszeknek.

Csizér Márton 2019.06.19. 12:58:25

@is: Az elektori szavazatokat tízévente, a népszámlálások adatai alapján újraosztják. A legkevesebb lakosú államoknak 3 elektori szavazata van (és nem 5, ahogy tévesen állítod), de pl. ha Kalifornia népessége és a teljes népességhez viszonyított aránya tovább nő, akkor a jövőben még több elektori szavazata lesz.
"10%-át ugrálja körbe, 90%-át le se szarja": ez egy teljesen téves frázispuffogtatás

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2019.06.19. 13:10:46

@BéLóg:

nem, a választások lényege az, hogy egy közjogi, társadalmi aktussal legitimálja a hatalmat (oké, hülyék, de a mi hülyéink) valamint hogy fenntartsa az elvi lehetőségét a hatalom polgárháború vagy forradalom nélküli elküldésének. a "döntésképes" teljesen irreleváns: sokpárti koalíció is kormányozhat stabilan, és stabil egypárti kormányzat is bukhat bele az inkompetenciájába vagy valami botrányba.
a kommented többi részével nem érdemes foglalkozni, annyira kilóg a lóláb.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2019.06.19. 13:57:57

Szerintem Amerikában leginkább azon kéne elgondolkodniuk a döntéshozóknak, hogy miért van az, hogy a két párt rendre az elnökségre legalkalmatlanabb figurákat emeli pajzsra. Egy régi falfirka alapján:
"Ha Donald Trump a válasz, akkor mi lehetett a kérdés?" :)))

midnightcoder2 2019.06.19. 14:52:34

@Frady Endre: "Ha Donald Trump a válasz, akkor mi lehetett a kérdés?"

Klingonné ? Vagy csak megijedt a nép, hogy Madonna valóra váltja azt az ígéretét amit a demokrata gyõzelemmel kapcsolatban tett :-)

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2019.06.19. 14:57:15

A nagyobb államoknak arányosan nagyobb a politikai hatalma. Mint az EP-ben. Vannak, akik szerint ez egy igazságtalan, a demokrácia alapcéljait figyelmen kívül hagyó rendszer, amit persze nem akarnak megváltoztatni azok, akiké a politikai beleszólás többsége. Vannak, akik talán ezért is álmodoznak egy Európai Egyesült Államokról, bár ebből, mivel ők nem mondják meg nekünk, nem tudjuk, mire következtessünk a nagy testvéri szocialista közösség ábrándjához való kísérteties hasonlóságon kívül.

A törtszavazatok beszámítását mi már régen bevezettük. El kellene adni a licenszet az amcsiknak. Bár feltalálják ez ők maguk is hamarosan.

"úgynevezett »winner-takes-all« rendszer van"

Ezt miért nem lehetett magyarul?

Csizér Márton 2019.06.19. 16:01:07

Egyébként korábban már arra is volt példa, hogy egyik vagy másik párt hosszú időre kisajátítja a politikai hatalmat.
Pl. 1860-1912 között a demokraták csak két elnökválasztáson tudtak nyerni, 1912-1932 között még kétszer, de közben szinte végig a republikánusok voltak többségben a kongresszusban. Viszont 1932-1968 között meg fordult a kocka: 2 republikánus és 7 demokrata siker. Az utána következő 6 elnökválasztásból csak egyet nyertek a demokraták, de szinte végig övék volt a kongresszusi többség. És eközben senki sem akart variálni a szabályokkal...

2019.06.19. 18:59:39

Ugyanmár. Egy olyan országban, ahol egy jelölt azt mondja, hogy azért kell neki újabb négy év, mert akkor ő gyógyíthatóvá teszi a rákot és az AIDS-t, és a hallgatóság boldogan tapsol, ahelyett, hogy röhögne, ott teljesen mindegy, hogy elektori vagy nem a rendszer.

gabors 2019.06.29. 23:45:09

@Csizér Márton: "A jelenlegi elektori rendszerben is a nagyobb államoknak nagyobb a súlya (Kalifornia 55 elektor, legkisebb államok 3 elektor), de mivel egy szövetségi államról van szó ezért nem épülhet a rendszer a kisebb lélekszámú államok teljes háttérbe szorítására, ami az elektori rendszer eltörlésével "

ezzel onmagadnak mondasz ellent a nagyobb allamokinak a nepessegukhoz kepest KISEBB a sulya, amit jol meg is magyarazol amivel teljesen egyet is ertek. Ezert is nem fogjak eltorolni. Vagyis ugy is lehet mondani hogy a kisebb allamokban az egyeni szavazatok JOVAL tobbet ernek egy Wyomingban ahol van kevesebb mint 600,000 (hatszazezer) lakos vagyis es van 3 electoral szavazat vagyis 200k-kent egy ... avagy California durvan 40 millio lakossal vagyis ... durvan megint 725k-kent egy elector ... hogy van akkor NAGYOBB befolyas ??? Amugy pont ebbol adodott hogy trump tobb mint 3 millioval kevesebb szavazatot kapott....

Az elektori rendszert csak alkotmany modositassal lehet megvaltoztatni amit a poszt nem emlit. De ehhes, nagy partokon es allamokon ativelo egyetertes kell (akit erdekel nezzen utanna mi szukseges ehhez ott kezdodik hogy szenatus 66% !!)

Azt mar most is minden allam eldontheti hogy hogyan osztja szet az elektori szavazatokat van mar nehany allam ami az adott allam valasztoi megoszlasa alapjan teszi ezt ... de sem a republikanusok sem a demokrata tobbsegu allamok egyoldaluan nem fognak ebbe beleegyezni .. (miert is tennek).

Ez a rendszer marad ugy ahogy most van belathato idon belul meg egy teljes demokrata gyozelem sem lenne erre eleg mert az allamok 3/4-enek is hozza kellene jarulnia vagyis 13 allam mar vetot jelentene ... (en mar tutti nem elem meg hogy ennek a megvaltoztatasat).

gabors 2019.06.30. 00:13:34

@is: "@Csizér Márton: Az lesz itt a megoldas, hogy a kozep pusztasgbeli kokorszaki allam lakossaga felmillio ala megy, aztan nem lesz tobbet allam. "

ezt honnan veszed ? Ilyet meg soha nem hallottam, tutti hogy voltak mar allamok fel millio lakos alatt. Ha csak kitalaltad akkor bocs, de ha van valami forrasod ird mar meg.

amugy meg arra sincs "szabaly" hogyan lephetne ki egy allam .... errol semmi nincs az alkotmanyban (nem is probalta meg egy allam se

Csizér Márton 2019.06.30. 23:22:12

@gabors:
Úgy van nagyobb befolyása, hogy az 55 elektor jóval több, mint a 3. :-)

A legtöbb államban az ottani nyertes megkapja az összes elektori szavazatot. Aki Wyomingban nyer akár csak 1 szavazattal is, az 3 elektori szavazatot kap, aki Kaliforniában az 55-t. Az elektori szavazatok államok közötti elosztását 10 évente a népszámlálás adatai alapján módosítják. Mivel az elektorok száma megegyezik a képviselőház és a szenátus létszámának összegével (+ 3 fő Washington D.C), nincs lehetőség arra teljesen a népesség arányában osszák el az elektorokat. Ez viszont teljes egybevág azzal a szemlélettel, hogy az USA SZÖVETSÉGI állam, vagyis a rendszer nem épülhet arra, hogy a nagyobb államok rákényszerítik az akaratukat a kisebbekre.
Trump azért kapott 3 millióval kevesebb szavazatot, mert Kaliforniában és New Yorkban szinte egyáltalán nem kampányolt. Ha egy csomó pénzt elköltve ebben a két államban is kampányolt volna, lehet, hogy le tudta volna dolgozni a teljes 3 milliós hátrányt, viszont valószínűleg így is mindkét helyen veszített volna (74 elektor a demokratáknak), viszont kevesebb ideje lett volna más "csatatér" államban kampányolnia, és valószínűleg ott is veszített volna: több népi szavazatot kapott volna, de kevesebb elektorit.

Csizér Márton 2019.06.30. 23:27:40

@gabors: "amugy meg arra sincs "szabaly" hogyan lephetne ki egy allam .... errol semmi nincs az alkotmanyban (nem is probalta meg egy allam se"

Tkp. megpróbálták. 1860-61-ben 11 állam kilépett az unióból. Hogyan? Egyszerűen mindegyik állam képviselőháza és szenátusa megszavazta az állam kilépését. A polgárháború befejezését követően az északi seregek megszállták ezeket az államokat, új törvényhozó szerveket választottak, amelyek visszavonták a kilépésről szóló döntést.

gabors 2019.07.01. 01:24:25

@Csizér Márton: gyakorlatilag egyetertunk csak en maskepp ertelmezem hogy "befolyas" vagyis a Californiaban lakok "egyennek" durvan 3x kisebb a szava min Wyomingban es hasonloan alakul a Szenatusban is .. vagyis a kis allamok a sulyuknal nagyobb aranyban tudnak az orszag eletebe beleszoln. De ezt igy is terveztek meg annak idejen 200+ eve...

eleg jol ismerem politikai felepitest azert masok neveben talan erdemes volt leirnod a reszleteket es hogy miert is akkora nagy a tulekedes most a nepszamlalas korul :-)

a Trump-ra vontakozo teoriaval viszont nem ertek egyet de hogy mi lett volna azon kar lenne vitatkozni... :-)

gabors 2019.07.01. 01:28:33

@Csizér Márton: igaz amit irsz a kilepesrol, de ez nem volt alkotmanyos/torvenyes kilepes nyilvan forradalommal vagy eroszakkal a szabalyokon at lehet lepni. Hasonlo a kozelmultban volt eppen Katalonia peldajan ahol szinten nem sikerult az alkotmanyos szabalyok atlepesevel megtenni a kilepest.

Es mint foleg mi magyarok tudjuk egy forradalom eseten annak van igaza aki nyer, a vesztesnek nem szoktak kartyat osztani.
süti beállítások módosítása