Megjegyzés: A blog átköltöztetésével járó logisztikai nehézségek miatt a cikkek a belátható jövőben továbbra is a blog.hu felületén fognak megjelenni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerző bármilyen módon is azonosulni tudna az elmúlt hónapokban az Indamedia és környékén lezajlott eseményekkel.

Donald Trump és Joe Biden az első elnökjelölti tévévitán (forrás: Fox)

A kedd esti/szerda hajnali elnöki vitát megelőző napok finoman szólva sem a Trump-kampány szájíze szerint alakultak: kiderült, hogy az elnök az elmúlt másfél évtizedben nem igazán fizetett adót, a koronavírussal kapcsolatos halálesetek száma átlépte a kétszázezret, a közvéleménykutatások pedig azt mutatták, hogy óriási szüksége lenne egy jó szereplésre. Az első vitával azonban talán senki sem igazán nyert (legfőképp Chris Wallace moderátor nem), bár az egyelőre nem tiszta, ez kinek segíthet jobban. 

Naivnak lehet mondani azt az embert, aki nem számított arra, hogy Joe Biden és Donald Trump első vitája nem lesz kissé kaotikus, de mégis fura azt látni, hogy oldaltól függetlenül minden médium egyetért abban, hogy emberemlékezet óta nem volt tévévita ilyen kellemetlen. Kevés érdemi információ hangzott el, és azokat is gyakran nehéz volt a kiabálás közepette kivenni, épp ezért ebben a posztban az eseményt egy kicsit gyakorlatiasabb szemszögből fogom megnézni, mégpedig: Kinek mi volt a célja, kinek mit sikerült megvalósítania belőle, és ki jöhetett ki ennek alapján jobban a kiabálóversenyből?

Kinek mi is volt a célja?

Az elmúlt hónapok nagyon kevés pozitív pillanatot hoztak Donald Trump számára. Az elnök ugyanis talán két dolgot helyezett minden más fölé platformjában: a virágzó gazdaságot, és a békét és rendet az utcákon. Bár valószínűleg a hamarosan érkező harmadik negyedéves számok azt fogják mutatni, hogy a gazdaság elkezdett talpra állni, még mindig messze van attól, ahol a járvány előtt volt, George Floyd halála óta pedig gyakorlatilag folyamatosak a zavargások az ország különböző pontjain. Fontos kiemelni ugyan, hogy egy szövetségi államban nem csak az elnököt lehet ezekért hibáztatni (mint ahogy este ő is a demokrata kormányzókra és politikusokra mutogatott mindkét eset kapcsán), a közvéleménykutatások mégis azt mutatják, hogy nem mindenki elégedett a teljesítményével. Bár mutatói nem tragikusak, még a konzervatívabb számítások szerint is 20-25 százalék körül van jelen pillanatban az esélye a hivatal megtartására (persze ha feltételezzük, hogy nem történik olyan közvéleménykutatói baki, mint négy éve). Ahhoz pedig, hogy ezeket az esélyeit érdemben növelje, két stratégia állt előtte: vagy a teljesítményével maga mellé állítani több embert, vagy elbizonytalanítani Biden szavazóit. 

Joe Biden ebből a szempontból szerencsésebb helyzetből indult. Bár nem áll mindenhol egyaránt jól (sokan reménykedtek benne, hogy talán lehet esélye megnyerni Floridát vagy Texast, de főleg utóbbiban egyelőre a jelek nem erre utalnak), az előnye a kutatások szerint így is viszonylag magabiztos. Az ő stratégiája eddig főként abból állt, hogy igyekezett minél több mérsékelt szavazót maga mellé állítani (akár kiábrándult republikánusokat is), közben reménykedve abban, hogy nem veszít el sokat a párt szélsőségesebb szárnyának támogatóiból. Az ő terve lényegesen egyszerűbb volt: kiemelni Trump gyengeségeit, és úgy feltüntetni az ő potenciális elnökségét, mint visszatérést egy békésebb állapothoz. 

Mi valósult meg ebből?

A FiveThirtyEight és az Ipsos panelkutatásának eredménye. Balra a vita előtti, jobbra a vita után állapot látható, a kék Bident, a piros Trumpot jelöli (forrás: FiveThirtyEight)

A felszínen nehéz lenne azt mondani, hogy bármilyen nagyívű stratégia is megjelent volna a vita során. A folyamatos üvöltözésben nehezen lehetett kivenni bármilyen kampányüzenetet is, pár dolog azonban elmondható a taktikák megvalósulásáról. 

Ami Trumpot illeti, nehéz lenne azt mondani, hogy egyetlen olyan szavazót is maga mellé állíthatott, aki korábban Bident támogatta. Ilyenkor persze fontos kiemelni, hogy ennyi idővel egy vita után nem tudjuk felmérni annak hatásait, elsőre azonban mégis úgy tűnik, hogy az elnök nem igazán szólt egyetlen olyan csoporthoz sem, akik amúgy ne szavaznának már rá. Beszélt a sikeres gazdaságpolitikájáról, a sok újonnan kinevezett konzervatív bíróról, újdonságot azonban ezek egyike sem hozott. Ha bármit tett a lehetséges bázisát illetően, az inkább a mérsékeltek elbizonytalanítása. Egy nap után úgy tűnik, a vita legtöbbet megismételt pillanata az, amikor Trump nem volt hajlandó direkt kérdésre sem elutasítani a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportokat, az egyiknek pedig még azt is üzente, hogy álljanak készenlétben. Nem volt hajlandó emellett arra sem, hogy kijelentse, hogy eredménytől függetlenül elfogadja a választás kimenetelét. Az elnök rendszeresen utalt arra a múltban, hogy a koronavírus nyomán megnövekedő számú levélszavazat visszaélésekre ad lehetőséget, és ezt az állítását most is megismételte.

Félig-meddig sikerült viszont talán elbizonytalanítania néhány mérsékelt Biden-szavazót. Egyik oldalról az elnök többször árnyékra ugrott, mikor megpróbálta a volt alelnököt összemosni a párt radikálisabb szárnyával, az ugyanis észlelte a csapdát, és rögzítette, hogy sok tekintetben nem ért egyet a szélsőségesekkel. Másik oldalról viszont Trump folyamatos bekiabálásai felingerelték Bident, aki nem mindig tudta magát türtőztetni: egyszer megkérte a szabad világ vezetőjét, hogy fogja be a száját, egyszer bohócnak nevezte, illetve azt is mondta, hogy ő a történelem legrosszabb elnöke. A komfortzónájából kidöntött kihívó tehát nem mindig tudott úrrá lenni indulatain, ami talán egy mérsékelt szavazót elbizonytalaníthat, az is lehetséges viszont, hogy a nézők még szimpatizáltak is vele ebben a helyzetben. Az ő legnagyobb bakija a legfelsőbb bírák számának megemelése kapcsán volt. Az elmúlt években újra lendületet kapott az az elképzelés elsősorban radikálisabb demokrata körökben, hogy érdemes lenne megemelni a legfelsőbb bírák számát, tekintettel arra, hogy a számuk az elmúlt százötven évben nem változott, miközben az ország nagyobb és sokszínűbb lett. Biden kapott egy egyszerű kérdést annak kapcsán, hogy ő támogatja-e a létszám emelését, ő azonban látványosan kihajolt a kérdés elől.

Ki nyer(het)te tehát a vitát?

A felmérések azt mutatják, hogy a vita talán Bidennek kedvezett, de jelen állás szerint ez nem úgy tűnik, hogy nagy ingást fog okozni. Egyik jelölt sem volt képes igazán újat hozni, ha mégis ez volt a terv, az teljesen eltűnt a kiabálások közepette. Azonban fontos kiemelni, hogy az emberek többsége nem nézte meg a másfél órás eseményt, és inkább a tévében és közösségi médián bejátszott részletek alapján fogja levonni a következtetést. Így tehát egyelőre nem lehet teljes ítéletet mondani, hiszen nem teljesen tudjuk, hogy a média hogy fogja feldolgozni ezt a vitát. Az biztos viszont, hogy ez a vita Trumpnak volt egy nagyobb esély, és minden jel szerint nem élt vele. Az óra pedig ketyeg, sokan már leadták, vagy az elkövetkezendő hetekben fogják leadni levélszavazataikat, így az elnöknek lehet, hogy újra kell gondolnia a stratégiáját, úgy tűnik ugyanis, hogy az újraválasztási esélyei nem különsebben erősek.

A vita teljes egészében megtekinthető itt:

Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.