Az elmúlt pár hónapban az amerikai közéletet váratlanul nagy mértékben meghatározták a különböző államok újonnan hozott, abortuszt korlátozó törvényei. Alabamától Georgia és Ohio államáig fogadtak el olyan szabályozásokat, melyek drasztikusan korlátozzák a terhességmegszakítás lehetőségét. Ezek az új törvények láthatóan új szintre emelték a konfliktust: Hollywood egyre nagyobb része üzen hadat Georgiának, az alabamai jogszabály pedig még Trumpnak is sok. De hol van ennek a konfliktusnak a gyökere, és miért pont most éledt ez újra?
Az abortusz kérdésköre legalább 1973 óta folyamatosan terítéken van az amerikai nyilvánosságban. Ekkor hozott ugyanis ítéletet az amerikai Legfelsőbb Bíróság a Roe kontra Wade (a köznyelvben Roe v. Wade, vagy csak simán Roe) ügyben, ahol a bíróság viszonylag tág keretek között legalizálta az abortuszt. A döntésben, az egyszerűség kedvéért, a bíróság a terhességet harmadokra bontotta: az első harmadban gyakorlatilag teljes mértékben, a második harmadban megfelelő indokkal engedélyezte, míg a harmadik harmadban azt mondta, hogy az államoknak joguk van néhány kivételes feltételtől (mindenekelőtt ha az az anya egészségét veszélyezteti) eltekintve tiltani azt.
A döntés szinte rögtön kettéosztotta az amerikai társadalmat, és megszületett a pro-choice (az anya döntési szabadságát támogató), és a pro-life (a magzatra élőlényként tekintő, így azt védeni kívánó) mozgalom. A Legfelsőbb Bíróság elé az azt követő évtizedekben több, a témával kapcsolatos ügy is került, amik feladták a leckét a jogászoknak: mivel az alkotmány 1787-es megszövegezésekor az abortusz még nem igazán volt elérhető lehetőség, a szöveg nem foglal egyáltalán állást az ügyben. Ez vezethetett ahhoz, hogy míg Roe esetében a többségi vélemény kiemelte, hogy az alkotmány nem mondja ki, hogy a magzat személy lenne, konzervatív bírák később többször hivatkoztak arra, hogy másik oldalról a szöveg nem is ad jogot az anyának a terhesség megszakítására.
A bíróság azonban sosem látott okot felülírni Roe-t, a Pew kutatása szerint pedig az emberek lassan beletörődtek a döntésbe. Az abortuszellenes mozgalom taktikája ezt követően átterelődött arra, hogy hogy lehet a döntés keretein belül megnehezíteni a terhességmegszakítást. Lentebb egy infografika arról, hány lépcsőfok van az abortuszról való döntés és a beavatkozás között Kaliforniában és Mississippiben:
Egy időpontkérés és a beavatkozás közötti kötelező lépések Kaliforniában és Mississippiben (forrás: The New York Times)
A 2010-es évek eleje óta kifejezetten reneszánszukat élik az abortusz megnehezítő szabályozások: 2011 óta 33 államban megközelítőleg 300 olyan törvényt hoztak, melyek különböző akadályokat helyeztek az anya elé, hogy megszakíthassa a terhességet. 2019 azonban nem is az új törvények számában, mint inkább azok súlyában hozott újat, ezek ugyanis magát az eljárást tiltják be nagyon sok esetben. Georgia, Louisiana, Mississippi, Ohio és Kentucky mind olyan törvényeket hoztak, mellyel - néhány kivételtől eltekintve - az első szívdobbanástól betiltanák az abortusz. A törvények mindegyike ellen benyújtottak fellebbezést, teljes joggal: míg a Roe és azt követő döntések szerint legalább a 24. hétig legálisnak kéne lennie legalább részben az abortusznak, az első szívdobbanás már a hatodik héten megtörténhet. Missouri a nyolcadik héttől tiltotta be a terhességmegszakítást, mely alól nem képez kivételt sem a nemi erőszakból, sem a vértfertőzésből születendő gyermek. Ennél is messzebb ment Alabama, ahol az állam törvényhozása 25-6 arányban fogadta el az abortusz teljes betiltását, mely alól az egyedüli kivétel, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti. Azt az orvost, aki a törvényt megszegve hajt végre beavatkozást, akár 99 év börtönre is ítélheti a bíróság.
2011 óta bevezetett új korlátozások, államonként (forrás: FiveThirtyEight)
De abortuszellenesebb lett a közvélemény?
A Roe-t követő évtizedekben nem mondható, hogy az abortusz egy általánosan támogatott intézménnyé vált volna, de azt sem, hogy az emberek egyértelmű többsége ellenezné a létezését. Az elmúlt húsz év túlnyomó részében az amerikai lakosság körülbelül 50 százaléka vallotta magát pro-choice-nak, és pro-life-nak. A Gallup nevű viszonylag független, hatalmas elismertségnek tekintő amerikai közvéleménykutató eredményei szerint az amerikaiak konstant hatvan százaléka támogatja a terhességmegszakítást az első harmadban, és körübelül 26-28 százalék a második harmadban.
Legális abortusz támogatása, a terhesség harmadaira bontva (forrás: Gallup)
Amiben érdemi változás történt, az a téma politizáltsága: míg a Roe-döntésnél a Legfelsőbb Bíróság túlnyomóan konzervatív (legalábbis konzervatív elnökök által jelölt) része beállt egy viszonylag liberális abortusz-szabályozás mögé, az elmúlt évtizedek egy pártok mentén megjelent törésvonalat jeleznek a téma kapcsán. Ma a demokraták elsöprő többsége támogatja Roe-t, míg a republikánusoknál körülbelül 50-50 százalék körül van az azt elfogadók, és felülírni kívánók köre. Ahogy ez az olló egyre nagyobbra nyílt, úgy vált a Demokrata Párt egyre inkább az abortusz, míg a Republikánus Párt annak tilalmának pártjává. A FiveThirtyEight a témában megjelent podcastje is kiemeli: évtizedek óta nem volt az országos politikában olyan demokrata, aki élből elvetette a terhességmegszakítás intézményét.
Demokraták és republikánusok százalékos aránya, akik szerint Roe-t nem szabadna felülírnia a Legfelsőbb Bíróságnak (forrás: Pew Research Center)
Amit még érdemes kiemelni, hogy államok között viszont tényleg kifejezetten nagy különbség van az abortusz megítélésében. A parton fekvő, hagyományosan progresszívebb államokban a társadalom mérhetően többsége, akár 60-65 százaléka támogatja, hogy legyen legális a beavatkozás. Ezzel szemben délen, elsősorban a nagy arányú evangélikus lakossága miatt csak “bibliaövnek” nevezett régióban ugyanezen 2014-es kutatás szerint sok helyen ez az arány a negyven százalékot sem éri el.
Kennedy, Kavanaugh és a mérleg nyelve
Amint arra már utaltam fentebb, különböző jogvédő szervezetek az összes új abortusztörvénnyel szemben fellebbezéssel éltek. Elviekben pedig a jelenlegi normák alapján bármelyik bíróságnak jogellenesnek kéne találnia ezeket az új szabályozásokat, és ezzel alighanem a törvényhozók is tisztában vannak. Kay Ivey alabamai kormányzó a törvény aláírásakor kiadott nyilatkozatában utal is erre: ez a törvény azért született, hogy a Legfelsőbb Bíróság visszatérhessen az abortusz kérdéséhez. Ehhez a törvénynek be kell járnia a bírói rendszer összes lépcsőfokát, nehéz azonban elképzelni, hogy a végén ne is kössön ki annak legtetején (feltéve, hogy a legfelsőbb bírák befogadják azt).
Sokak szerint pedig ezek az új törvények pontosan a Legfelsőbb Bíróság erőviszonyainak átalakulása miatt születtek meg. Tavaly nyáron lemondott tisztségéről Anthony Kennedy legfelsőbb bíró, aki előtte sokszor a mérleg nyelvét képezte a bíróság döntéshozatalában (az intézményben ekkor négy liberális bíró ült, Kennedy pedig a legmérsékeltebb volt az öt konzervatív közül). Kennedy nem volt teljesen abortuszpárti, de 1992-ben például a Roe-t sok szempontból megerősítő Casey v. Planned Parenthood döntésnél ő is elismerte az abortuszhoz való jogot. Sokan megnyíló lehetőséget látnak azonban utódjában, a tavaly ősszel óriási konfilktusok között kinevezett Brett Kavanaugh-ban, aki korábbi döntései alapján konzervatívabbnak tűnik elődjénél. Nehéz előrejelezni, Kavanaugh hogy ítélne az ügyben: eddig két abortusszal kapcsolatos ügy került eléjük kinevezése óta, egyszer a liberális bírókkal állt össze, egyszer pedig a liberális döntéssel szemben írt különvéleményt. A prognózist pedig az is nehezíti, hogy kinevezésének viharos körülményei miatt Kavanaugh okkal érezheti, egy szélsőséges döntés végleg betehet a hitelességének, sokan tekinthetnének rá onnantól politikai kinevezettként.
A Legfelsőbb Bíróság jelenlegi összetétele (forrás: supremecourt.gov)
Mindezek ismeretében nehéz eldönteni, mi az abortusz jövője. A Roe óta eltelt bő negyven év látszólag nem volt elég arra, hogy kialakuljon egy egységes nézőpont a témával kapcsolatban. Ha valami, ennek épp az ellenkezője történt: a kérdés ma jobban megosztja az amerikaiakat lakhely, vallási hovatartozás, életkor, képzettség szerint (érdekesség, hogy a nemek között itt nincs szignifikáns eltérés), mint korábban. Ebben a társadalmi légkörben kell, úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak hitet tennie valamelyik elképzelés mellett, melynek akár annyi ideig kell az amerikai társadalmat kiszolgálnia, mint ahogy azt Roe tette.
Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.
(Címoldalon lévő kép forrása: Associated Press)
