Magyar idő szerint csütörtök hajnalban került sor az első demokrata tévévita első napjára Miamiben, ahol az összesen színpadra lépő húsz jelöltből tíz mondhatta el programját az országot érintő legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban. Aki komoly összecsapásokra számított, nagyrészt hoppon maradt, aki azt gondolta, hogy megismétlődik, hogy elnökjelöltek egyenes adásban a péniszméretükről vitatkoznak, szintén. Azok viszont, akik rátermettségüket bizonyítani akaró, a műsorvezetők figyelméért küzdő jelölteket akartak látni, azok jó helyre kapcsoltak. Gyorselemzés az első vitáról, és annak lehetséges nyerteseiről.
Az első demokrata tévévita tulajdonképpen majdnem teljesen a forgatókönyv szerint haladt (leszámítva azt a részt, mikor egy hangtechnikai kavarodás miatt ötperces kényszerszünetetet kellett beiktatnia az NBC-nek). A kevésbé népszerű jelöltek azért küzdöttek, hogy kitűnjenek, az alulteljesítő elnökaspiránsok azért, hogy megerősítsék bázisukat, Elizabeth Warren pedig azért, hogy bebetonozza magát, mint az egyik legesélyesebb jelöltet. Nem valószínű, hogy a mai események meg fogják keverni a lapokat, de voltak páran, akiknek sikerült elérni a fent említett céljukat, míg mások látszólag nem érezték magukénak a helyzetet. A többségnek emellett egy másik kihívással is meg kellett küzdenie: a hatalmas mezőnyre tekintettel (ma tízen voltak színpadon, de összesen 24-25 ember van versenyben!) mindenki azokat a pontokat kereste, ahol különbözik a többiektől; a témák többségében ugyanis mindenki viszonylag hasonló állásponton volt: gazdasági reform, egészségügyi reform, és bevándorlási reform voltak a nap kulcskérdései.
Mik voltak az este témái?
Az NBC műsorvezetői igyekeztek minden fontos demokrata platformot érinteni a vita során. Többször visszatérő téma volt a növekvő vagyoni egyenlőtlenség (legalább 3-4 jelölt szájából hangzott el, hogy a munkásosztály a jelenlegi rendszer vesztese, ami megint csak azt erősíti, hogy nem mindenki találta még meg a saját hangját) például, de ugyanígy szóba került a fegyvertartás szigorítása, vagy akár a klímaváltozás is. Két olyan kérdéskör volt, ahol érdemi vita alakult ki: egyrészt az egészségügy kérdése, ahol néhány jelölt (Elizabeth Warren és Bill de Blasio, new yorki polgármester biztosan) amellett áll, hogy az egészségbiztosítást teljesen állami kézbe kell venni, megszüntetve a privát egészségbiztosítókat, míg ezzel többen (leghangosabban Beto O’Rourke volt texasi képviselő és John Delaney, volt marylandi képviselő) nem értettek egyet. A másik vitás pont a bevándorlás volt: itt a felek nagyrészt egyetértettek abban, hogy befogadóbbnak kell lennie Amerikának (néhányan azt is kiemelték, hogy gazdasági támogatást kéne adni azoknak az országoknak a fejlesztésére, ahonnan ők jönnek), és meg kell könnyíteni a bevándorlóknak az állampolgárság megszerzését. Itt inkább technikai jellegű volt a vita: Julián Castro volt városfejlesztési miniszter azzal támadta O’Rourke-ot, hogy az nincs tisztában a témában hatályos törvényekkel, nem tudja, miről beszél, de valójában a lényegi részekben itt sem volt köztük vita.
Julian Castro (balra) az este során többször is támadta Beto O'Rourke-ot (jobbra) (forrás: Getty Images)
A bevándorlók, illetve a latinó lakosság kérdése többször is felmerült a vita során, különböző kontextusokban, részben a fent említettek, részben az egészségügyi ellátás kapcsán, de a jelöltek többször is igyekeztek úgy terelni a témát, hogy őket is meg tudják szólítani. Az este során hárman is többször megszólaltak spanyolul, ami mögött egy elég racionális érv áll: a statisztkák szerint a lakosság 13 százaléka otthon spanyolul beszél, ráadásul a spanyolajkú kisebbség egyre fontosabb demográfiai csoporttá válik a demokraták számára.
Kik voltak az este nyertesei, kik voltak a vesztesei?
Bár egyelőre hivatalos közvélemény-kutatás még nem került ki az estéről (alighanem nem is fog, amíg le nem megy a második kör, itteni idő szerint holnap hajnalban), 2016-ban elég jó mutatónak bizonyultak a Google keresési adatai, illetve az is sokat számíthat, ki mennyit beszélt. Az eddig kijött elemzések nagyon különböző eredményeket mutatnak, a számok alapján viszont valószínűleg jó estéje volt Cory Booker, new jersey-i szenátornak, és Julián Castronak, Obama volt városfejlesztési miniszterének. Booker beszélt a legtöbbet, és sikerült sok, emberiességét mutató példát (például hogy szenátor létére mind a mai napig Newark egyik legrosszabb környékén él) beleszőnie mondandójába. Castro elsősorban szakmailag igyekezett kiemelkedni, és sikerült monopolizálnia az estén a bevándorlás témáját.
A kisebb jelöltek közül talán Bill de Blasio new yorki polgármester emelkedett ki (szó szerint is, majdnem két méterével elég nevetségesen nézett ki a harminc centivel alacsonyabb versenytársakra tervezett pódium előtt), akiről bár alighanem az fog megmaradni, hogy rutinosan belevágott mindenkinek a mondatába, sikerült megalapoznia üzenetét: ami New Yorkban működött, és megvalósítható volt, az országosan is. Itt elsősorban a 15 dolláros minimálbért és a mindenki számára nyitott bölcsödeprogramot hangsúlyozta, emellett ő is a befogadást és a munkásság felé való nyitást hirdette. Ő hozta a legmagasabb rövid távú Google-keresettséget is, mikor megemlítette, hogy van egy afroamerikai fia.
Sokak szerint nagyot nyert Elizabeth Warren is, aki messze a legerősebb jelöltjeként indult neki az estének, és a vita első felében sikerült is vinnie populista üzenetét a leggazdagabbakat kiszolgáló gazdaságról, és az ingyenes, alanyi jogon járó egészségbiztosításról. Érdekességként emelik ki, hogy egyszer sem mondta ki Donald Trump, vagy legfőbb riválisa, Joe Biden nevét, mely egyébként az egész társaságot jellemezte: Trumpot egyszer-egyszer említették meg (összesen száz perc alatt húszszor, ami nem sok), Bident egyszer sem.
Bill de Blasio (balra), Elizabeth Warren (középen) és Cory Booker (jobbra) mind elég jól teljesítettek a maguk szintjén (forrás: New York Post)
Az este legnagyobb vesztese talán Beto O’Rourke, aki bár nagyon sokat beszélt (a második legtöbbet Booker után), nem igazán találta a hangját: egyszer annyira lekötötte, hogy spanyolul beszéljen, hogy nem válaszolt a kérdésre, egyszer Castro hozzávágta, hogy “nem végezte el a házifeladatot”, és végig nem tudott kitűnni a mezőnyből. Nagy szüksége lett volna egy jó napra Amy Klobuchar minnesotai szenátornak is, akinek volt néhány nagyon nagy pillanata (mint mikor Jay Inslee azt mondta, hogy egyedül ő tett a nők reprodukciós jogainak megvédéséért, mire Klobuchar visszavágott, hogy van a színpadon három nő, akik szintén elég sokat tettek érte), összességében viszont ő is belesüppedt a középszerűségbe. Nem sikerült a névtelenségből kiemelkednie John Delaney és Tim Ryan képviselőknek, akik mindketten egy százalék alatti népszerűséggel “büszkélkedhetnek”, és bár mindkettő megpróbált kitűnni, egyiknek sem igazán sikerült.
Miben lesz más a második este?
A véletlen úgy hozta, hogy az öt legerősebb jelöltből négy a második estére került, így sokkal élesebb összecsapások sem kizártak. Különösen igaz ez, mert ők négyen eléggé lefedik a párt teljes ideológiai palettáját: az egyik leginkább mérsékelt Biden, legradikálisabb Sanders, és az inkább talán előbbi felé húzódó Pete Buttigieg és utóbbi felé tendáló Kamala Harris. Könnyen lehet, hogy felmerül majd a kor kérdése is, egyszerre lesz ugyanis színpadon a két legfiatalabb (Buttigieg, 37 és Eric Swalwell, 38) és a két legidősebb (Biden, 76 és Sanders, 77) vitán részt vevő jelölt. Nehéz elképzelni, hogy Biden ne kapjon hideget-meleget a többiektől, miután csak az elmúlt hetekben oda-vissza változott a véleménye egy abortuszt korlátozó törvénykiegészítés kapcsán (amire alighanem rá fog ugrani a feminista platformon kampányoló Kirsten Gillibrand new yorki szenátor), és nyilatkozott pozitívan két szegregációpárti volt szenátortársáról (ezt a megnyilvánulását a média eléggé kontextusból kiemelve használta, alighanem ez lesz a védelme is). Az este izgalmasnak ígérkezik, de ne feledjük: az elnökségért zajló verseny egy hosszútávfutás, nincs az a jelölt, aki már az első adandó alkalommal el szeretné játszani az esélyét.
Kövesd a Kapitóliumot Facebookon is, hogy ne maradj le a posztokról, illetve további gyorselemzésekről.
(Kép forrása: The Wall Street Journal)
